Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

169 az ügykörébe eső teendők teljesítésében harmadik személynek okoz." Ezt a mérlegelést a Kúria a sajtó közleménnyel okozott kár tekintetében eddig elmulasztotta. Pedig a sajtóvállalatok üzemének „természete" nagyon is indokolttá teszi, hogy a vétlen kár megtérítésének szabályai kerüljenek alkalmazásra. Semmiképpen sem sorozzuk a sajtóvállalatokat a „veszélyes üzemek" kategóriájába, erre ma már szót sem kell vesztegetnünk. A „veszélyt" a reális, fizikai veszély értelmében kell felfogni, úgyhogy a sajtóvállalatok üzeme ebitől a szempontból esak mint gépi, gyári üzem jöhetne szóba, nem mint a gondolatközlés és a tömegek befolyásolásának szellemi eszköze. Ebben az utóbbi vonatkozásban azonban a sajtóvállalatok „természete" a károkozás szempontjából nagyon is indokolttá teszi a vétlen felelősség érvényesítését. Hiszen ennek a konzekvenciáit már a törvényhozó maga levonta, még pedig nem is magánjogi, hanem egyenesen büntetőjogi vonatkozásban, sőt maga a Kúria is elismeri, hogy magánjogi szempontból is vannak a sajtótörvénynek külön szabályai, melyeket a Kúria szerint is alkalmazni kell nemcsak a büntetőhírónak az adhezionális kártérítési perben, hanem a polgári bírónak is olyankor, ha a büntetőbíró a bűnösséget a sajtódeliktumért megállapította. Azzal pedig nem változik meg az üzem „természete", hogy a sajtóközlemény miatt nem hoztak büntető ítéletet, vagy éppen hogy a sajtóközlemény nem is foglalja magában bűncselekmény tényálladékát. A sajtóvállalat „természete" mindig ugyanaz: a nagy tömegeknek való hozzáférhetőség és a hírszolgálat gyorsasága, periodicitása, ismételhetősége, a nagy tömegeknek naiv hite a nyomtatott betű valóságában stb. mind olyan sajátos tulajdonságai a sajtóvá Halat folytatásának, amelyek kiemelik ezeket a vállalatokat az élet közönséges jelenségei közül és olyan külön pozíciót biztosítanak a sajtóvállalatoknak, különösen az időszaki lapoknak, amely nagy vagyoni és egyéb előnyökkel jár, másfelől a sajtóvállalatok berendezése a vétkesség bizonyítását annyira nehézzé teszi, különös tekintettel a szerzői anonimitás intézményére, hogy a sajtóvállalat tulajdonosának culpa in eligendora alapított felelőssége^ teljesen elégtelen a károsultak jogos érdekeinek kielégítésére. Különösen időszaki lapokra vonatkozóan emellett latba esik a szóbanlevő teljesülési döntvénynek az az álláspontja is, hogy a felek vagyoni viszosyainak aránytalan különbözősége ts alapja lehet a vétlen felelősség érvényesülésének. Ha a Kúria ezekkel a kérdésekkel fogkilkozott volna, magában a sajtótörvényben meg kellett volna találnia a