Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

168 személlyel együtt vonja perbe a sértett a. szubszidiáriusan felelős összes személyeket (a kiadóvállalatot stb.) is. Egy ilyen gyakorlatnak nem volna semmi akadálya az örökösök perbevonásának analógiájára. De különben nem is kell attól tartani, hogy az „elmarasztalt" személy ellen hozott ítélet jogereje kiterjedne a szubszidiáriusan felelős kiadóvállalatra. Előző cikkünkben utaltunk erre vonatkozóan az anyagi jogerő alanyi körét meghatározó szabályokra. Azok az érvek, amelyeket az anyagi jogerőnek szóbanlevő kiterjesztése mellett felhoztak, nem helytállók. Ezt következő cikkünkben igyekszünk kimutatni. A Kúria azzal is érvel, hogy „nincs ok annak felvételére, hogy a kiadó a szerző előzetes büntető elítéltetése nélkül nagyobb mértékben legyen felelős, mint akkor, amidőn a szerző sajtójogi felelőssége büntető ítéletben már kimondatott. Utóbbi esetben ugyanis a St. 40. §-a szerint a kiadónak a kártérítésért való felelőssége csak az ítélethozatal után és a lap biztosítékán felüli részében csak feltételesen, másodsorban akkor áll be, ha azt az elmarasztalt vagy elítélt személytől behajtani nem lehet. A fellebbezési bíróság által elfogadott értelmezés szerint pedig a kiadó más személy előzetes büntető elítéltetése nélkül nemcsak feltétlenül, hanem egész vagyonával a teljes kár erejéig is felelne. A pusztán polgári úton elérhető kártérítésnek a kiadót vagy laptulajdonost terhelő ily nagyobb foka belsőleg nem indokolható. Az alperesek felelőssége tehát pusztán tárgyi alapon ily esetben, helyet nem foghat." (Kúria P. VI, 7622/1927.) Ez az érvelés egy olyan felfogás ellen irányul, melyet valóban nem lehet helyeselni. De nem áll meg a Kúria álláspontja sem, mert a St. 40. §-a szemit szubszidiárius a kiadóvállalat stb. kártérítési felelőssége mind „ítélés", mind „elmarasztalás" esetében. Ha a Kúria a büntető ítélet hiányában nem engedi is alkalmazni a St. 39. és 40. §-át, még mindig szó lehetne ebben a gondolatmenetben is arról, vájjon csupán vétkesség miatti kártérítési felelősség alkalmazható-e. A sajtójog körén kívül is vannak esetei a vétlenül okozott kár megtérítésének. A^ 84. sz. teljes ülési döntvény módot akar adni a bírónak „annak gondos mérlegelésérc, hogy minden egyes esetben a fennforgó körülmények, a foglalkozás, vagy az üzem természete vagy terjedelme, esetleg az érdekelt felek vagyoni viszonyai is nem teszik-e indokolttá azt, hogy a megbízó saját vétkességének a fennforgása nélkül is feleljen azért a kárért, amelyet a megbízottja