Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A részvénytársaság felelőssége alkalmazottaiért

24 körükbe eső teendők teljesítése közben harmadik személynek jogellenes cselekménnyel okoznak". Bár az indokolás szerint ez a 84. sz. T. Ü. H.-nak a részvénytársaságra való kiterjesztése (365. old.), mégis úgy találjuk, hogy szigorúbb intézkedést tartalmaz annál. A hatáskörbe eső teendők teljesítése közben elkövetett jogellenes cselekményekért teszi felelőssé az ügy urát, a r.-t.-ot. Tehát nem a teljesítés által, annak kivitelében, vagy mint a T. Ü. H. mondja: teljesítésében, hanem az eközben ennek alkalmával elkövetett cselekményekért. A felelősségnek két kox'látja van: a) hogy hatáskörében és mégis b) jogellenesen járjon el az alkalmazott, ami más szavakkal azt jelenti, hogy kifelé alkalmazotti tevékenységnek manifesztálódjék az, ami befelé nem az. Az idézett rendelkezés még azt a kitételt is tartalmazza ugyan, hogy a „jogellenes cselekménnyel" okoztassék a kár, azonban ez a kétségtelen követelmény benne van az előbb kiemelt abban a kellékben, hogy jogellenesen kellett légyen okozni a kárt az alkalmazottnak. A fejlődés iránya tehát kétségtelenül az alkalmazottakért való felelősség szigorítása irányában vezet. Ennek főindoka gazdasági. Amit a 84. sz. T. Ü. H. indokolása úgy fejezett ki, hogy „a mai forgalmi élet jogos érdekeit a vétkesség elvének minden egyes esetben való rideg alkalmazása nem képes kielégíteni", s a vétkesség nélkül való felelősség elvének alkalmazását esetleg az érdekelt felek vagyoni viszonyai is indokolttá teszik, az ma fokozott követelménye a jogrendnek, amely az eltolódott gazdasági viszonyok nyomában halad s azt utóiérni igyekszik.5) III. Az elmondottak ellenére is a bevezetőben említett kúriai ítélet meggyőződésünk szerint a fennálló jogszabályok alapján áll s vele szemben aggályok nem 5) Kiemeljük, hogy az alkalmazottért való felelősség kérdése a vétkességi elven felépülő ós az objektív felelősségen alapuló két szerződéseinkívüli felelősség-csoport között a középhelyet foglalja el. Ez az elkülönülés a bizonyítási teher megoszlásában nyilvánul meg világosan. A vétkességi elvnél alperes bizonyítja, hogy nem vétkes, az objektív felelősség eseteikor alperes bizonyítja, hogy felperes vétkes. Az alkalmazotti felelősség esetei egyeznek az objektív felelősség eseteivel annyiban, hogy alperes felelőssége vélelmeztetiik. Eltérnek ott, hogy objektív felelősségnél felperes vétkességével exculpálja magát az objektíve felelős személy, üzem stb., — míg a vállalati felelősség esetén ez a megfordított bizonyítási teher enyhébb, a saját maga eljárásának (felügyelet ellenőrzés stb.) jogszerűségére terjed ki csupán.