Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

154 csak bűncselekmény esetén áll fenn, hanem akkor is, ha a sajtóközlemény csak magánjogilag tilos. A második törvényi szabály pedig az, hogy ilyenkor, vagyis ha nincs bűncselekmény, csak a polgári bíróság járhat el a kártérítés tárgyában, nem ellenben a büntetőbíróság is. Tehát egyfelől ugyanaz a kártérítés akkor is, ha van bűncselekmény, akkor is, ha nincs bűncselekmény, mindig ugyanazon az alapon nyugszik és ugyanolyan terjedelmű. Másfelől pedig: a büntetőbíróság csak akkor járhat el, ha van bűncselekmény, ha tehát a büntetőbíróságnak van hatásköre. A két tétel közül az első óriási jelentőségű, a második semmitmondó. Óriási jelentőségű az első, mert a törvény betűje öli meg a Kúria ítéletében megnyilatkozó felfogást. Semmitmondó a második tétel, mer nem kell törvény ahhoz, hogy tisztában legyünk vele: a bíróság nem lépheti túl hatáskörét (a Gerichtsbarkeit értelmében). Egy korábbi törvény, a Bp. 6. §-a világosan megmondja, hogy magánjogi követelés tárgyában büntetőbíróság csak akkor ítélkezhet, ha elítél valakit bűncselekmény miatt. Sajnos, a Kúria a két tétel közül a semmitmondót választotta és erre épít fel tarthatatlan következtetéseket. A helyes az, hogy a polgári bíróság mindi a határozhat kártérítési követelés felett, olyankor is, ha a károsító cselekmény bűncselekmény tényálladékát is magában foglalja, ellenben kártérítési követelés miatt csak polgári bíróság határozhat olyankor, ha a tilos cselekmény nem egyúttal bűncselekmény is! Nem a büntetőjogi tényálladékszerűség az elválasztó vonal a polgári és a büntetőbíróságnak kártérítési hatásköre közt, hanem csak az a különbség, hogy egyik esetben konkurráló hatáskörről van szó, másik esetben kizárólagos hatáskörről. Nagy hibája a Kúria ítéletének, hogy kizárólag a 40. §-szaí operál, amikor azt akarja kimutatni, hogy vétkességtől független — „tárgyi" — felelősségnek csak bűncselekmény esetében van helye. A 39. §-ra is ki kel-' lene terjeszkednie, mert enélkül nem kimerítő az álláspontja. Magából abból ugyanis, hogy a 40. §. — a Kúria felfogása szerint — nem volna alkalmazható polgári perifen, még egyáltalán nem következnék, hogy nem lenne alkalmazható a 39. §. sem, már pedig a 39. §-ból is világosan következik, hogy a sajtójogi kártérítési kötelezettségnek nem szükségszerű alapja a vétkesség. Egy másik pont, amire a kúriai ítélet egész piramist épít (negyével lefelé), az a rendelkezése a 40. §-nak (és más §-oknak is), mely a nem büntetőjogi természetű sajtójogi — vagyoni — felelősséggel terhelt személyeket