Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 4. szám - A kártérítési sajtójog a bírói gyakorlatban

165 és felelősségük érvényesülésének sorrendjét határozza meg és vagyoni felelősségük körét megszabja, úgyhogy egymásután felsorolja a pénzbüntetést, a kártérítést és a bűnügyi költséget. Ennek a három vagyoni követelésnek egymás mellett említéséből is arra következtet a Kúria, mintha az ily sajtójogi vagyoni felelősségről csak akkor lehetne szó, amikor mind a három követelés konkrété aktuális, vagyis amikor bűncselekmény forog fenn. De hiszen ugyanennyi erővel azt is lehetne mondani, hogy amikor a sértett in eonereto a bűnügyben nem kíván kártérítést, a pénzbüntetésért és a bűnügyi költségért senkit sem felel, mert hiszen a Kúria felfogása szerint ez a három vagyoni követelés egymástól elválaszthatatlan! De erre nem is tekintve, a háromféle követelésnek egymás mellett való említése a törvényszövegben csak absztrakt, csak feltételes ítélet (logikai értelemben), a konkrét esetben az absztrakt szabály csak annyiban alkalmazható, amennyiben konkrét feltételei megvannak. A helyes felfogás azonban az, hogy ha konkrét esetben nincs pénzbüntetés, nincs bűnügyi költség, még mindig lehet kártérítés, és a 40. §. ilyenkor csak a kártérítésre vonatkozik. Azt mégsem lehet kívánni a törvényszövegtől, hogy ugyanazt a szabályt külön is in extenso határozza meg a pénzbüntetésre, külön a kártérítésre és külön a bűnügyi költségre. így csak nem lehet törvényt szerkeszteni? De akkor hogyan lehet az ökonomikus törvényszerkesztésből ilyen következtetést levonni, hogy ti. amikor a törvény egy szabályban háromféle dologról beszél, akkor az ilyen szabályt csak mind a három dolog in eonereto együttes meglétében lehetne alkalmazni? Nem hiszük egyébként, hogy a Kúria úgy értelmezné a St. 18. §-át, hogy a lapbiztosíték csak olyankor vehető igénybe, ha a pénzbüntetés, bűnügyi költség és kártérítés együtt van megítélve, nem pedig olyankor is, ha p. o. a büntetőbíró csak pénzbüntetést szabott ki és bűnügyi költséget, állapított meg, vagy a polgári bíró csak kártérítésre kötelezett. Pedig a 18. §. úgy szól, hogy „a biztosíték a lapban megjelenő közlemények miatt esetleg megállapítható pénzbüntetés, bűnügyi költség és kártérítés fedezésére szolgál." Ennek a három vagyoni tárgyú szolgáltatásnak együtt említéséből tehát másutt sem lehet azt következtetni, amit — ugyanilyen szöveg alapján — a 40. §-ból következtet a Kúria. A 40. §-ban valóban fordul elő együttesség, csak nem a kúriai ítéletekben foglalt értelemben. Igenis „együttes": egyenlő szabály a 40. §. — sőt a 39. §. is — egyfelől a bűncselekmény esetében megítélt kártérítésre, másfelől egyéb kártérí-