Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog
56 való visszafogadására kötelezi ugyan, de nem arra, hogy a munkaképtelenné vált alkalmazottját ingyenesen eltartsa. K. A felperes csekély megszakítással tíz éven át, 1927. évi szeptember hó 16. napjáig- állott alperesnél, annak kávéházi üzemében szolgálatban; ekkor betegsége miatt távozott, de felgyógyulva, 1928. évi január hó 5. napja után szolgálatra újból jelentkezett, alperes azonban őt vissza nem fogadta. Az alperes a szolgálat tartama alatt, de kivált á proletárdiktatúra alatt tanúsított jó magatartása miatt több ízben kijelentette a felperessel szemben, hogy amíg dolgozni tud, nála mindig lesz kenyere, és hogy amíg a felperes él, alperes neki mindig ad kenyeret. Tekintettel arra, hogy a felperes tíz éven át állott az alperes iparüzemében szolgálatban: az adott esetben alperesnek ismételten tett kijelentéseit nem lehet jogi tartalom nélkül dicsérő biztatásoknak tekinteni, hanem olyan jogi jelentőségű nyilatkozatnak, melyeknek kötelmi jogi jellegük van, de csak abban a keretben és értelemben, aminőt azok a jogi nyilatkozatok értelmezésének szabályai szerint tulajdonítani lehet. A munkaadónak a munkavállalóval szemben tett az a kijelentése, hogy nála mindig lesz kenyere: a közönséges szóhasználat szerint munkaalkalom, nem pedig kegyelemkenyér nyújtását jelenti. Alperesnek ebből a kijelentéséből tehát nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a munkaképtelenné váló felperest élete hosszáig eltartani kívánta, hanem csak arra, hogy amíg felperes dolgozni tud, alperes neki kenyeret, azaz megélhetést biztosító munkát kívánt adni. Ezek szerint nem helytálló a fellebbezési bíróságnak az a megállapítása, mintha alperes élethossziglan tartó ellátási kötelezettsége csak abban állott, hogy felperest szolgálatában tartsa, vagy oda visszafogadja, ha az utóbbi munkaképes, és ha a szolgálati viszony felbontására egyébként okot nem adott. Felperes azonban jegyzőkönyvbe mondott keresetében maga adta elő, hogy a folytonos talpon levés tönkretette a lábát, azt gépbe tették és ennek következtében máshol munkát nem tud kapni; továbbá, hogy munkaképességének nagyrészét elvesztette; 4. sorsz. beadványában pedig azt adta elő, hogy rokkantságára tekintettel máshol munkát nem kap; tehát maga is azon az állásponton volt, hogy nem munkaképes, és ezért nem a szolgálatba visszavétel megtagadásáért kártérítést, hanem a megígértnek vitatott tartásdíjat követelte. Ezt támogatja a meghallgatott orvosszakértőnek az a megállapítása, hogy felperes korán elöregedett, gyenge testalkatú és csak könnyebb munkára képes; továbbá az a körülmény, hogy midőn az alperes a per során abban az esetben, ha munkaképes, felperes visszavételére késznek nyilatkozott: fel-