Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - A férj holtnak nyilvánítása után tiz hó leteltével született gyermek törvényessége, vagy törvénytelensége 1. [r.]

3 viaduktok" a gyakorlat által csak hosszú időn át építhetők ki s ma még feleslegesnek látom a „túlméretezett" anyagösszehordást. Most csak arra szorítkozom, hogy bevilágítsak abba a sötét folyosóba, ahol a házastársi hűségéről és a nő erkölcsi intaktságáról megfeledkezett feleség gyermeke részére tartást keres, azonban a gyermek néma ajka tiltakozik, hogy a „törvényes vélelem" leplét róla lerángassák s a nemző Luciferként áll az erkölcs halvány fénysugarának útjában, nehogy az emberi igazságot kereső bíró ebből a tapogatózásra kényszerítő sötét folyosóból az igazság útjára találhasson. A férj holtnak nyilvánítása után született gyermek személyi állapota a holtnak nyilvánított férj házasságának sorsától függ. A holtnak nyilvánítás tényéhez fűzött vélelem másként hat a „férj vagyonjogi" helyzetében és másként hat „a férj házasságjogi" helyzetében. E különböztetésben lehet exponálni a vitakérdésbe bekapcsolódó további kérdések anyagát. Az első tény a holtnak nyilvánítás. Az 1868 :LIV. t.-c. 522. §-a egészen szabatosan különböztet: „Eltűnt egyén holtnak nyilvánítását kérhetik: a) a, házastárs a házassági kötelék feloldása és b) a törvényes örökös, vagy örökösök hiányában a korona ügyésze az örökség birtokbavétele végett." Az 1868 :LIV. t.-c. 528. §.: Azon nap, amelyen a holtnak nyilvánítási ítélet jogerejűvé vált, az eltűnt egyén elhunyta napjául tekintendő. Az 1881 :LIX. t.-c. 90. §-a az 1868 :LIV. t.-c. 528. §-ának helyébe lépve, valójában csak az I. bekezdést módosította akként, hogy az eltűnt egyén elhunytának napja az ítéletben kiteendő, azonban a II. bekezdésben fenntartotta az előző rendelkezést: A holtnak nyilvánítás nem zárja ki annak igazolását, hogy az eltűnt előbb, vagy később halt el, vagy hogy még életben van. Ez utóbbi esetben az, aki a bírói holtnak nyilvánítás alapján valamely vagyont vett birtokába, jóhiszemű birtokosnak tekintendő. A törvény a vagyonjogi vonatkozásban nem kellett, hogy további rendelkezést felvegyen. A vélt jóhiszemű birtokossal szemben a rosszhiszeműség kimutatására szolgáló tények igazolhatók. Az örökösi és öröklési szabályok pedig a valódi örököst az ál-örökössel szemben feltétlenül jogához juttatják. „A házassági kötelék feloldása" céljába] kért holtnak nyilvánítás következmé. nyeit a felhívott perrendi törvények egyáltalán nem