Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog
51 mérlegelésének eredménye pedig a Pp. 534. {-a értelmében a felülvizsgálati bíróság által felül nem bírálható. Azt a kérdést pedig, hogy a fellebbezési bíróság által megállapított ténykörülményekből a közvetett bizonyítás szabályai szerint lehet-e okszerű következtetést vonni az alperes tényállításának a valóságára, a Pp. 534. §-ának harmadik bekezdése értelmében csak annyiban lehet felülvizsgálni, amennyiben a tényállítás valóságának, vagy valótlanságának megállapítása nyílván helytelen ténybeli következtetéssel történt. Nyílván helytelennek azonban nem tekinthető a fellebbebési bíróságnak az a ténybeli következtetése, hogy az elhalt B. János sérüléseinek egymástól való távolsága alapján nem találta megállapíthatónak azt, hogy ezek a sérülések nem származhattak egy gépkocsival, egyetlenegy alkalommal történt elgázolásból; annál kevésbé mert el is tekintve a szakértők véleményében erre vonatkozóan előadottakból, — az a körülmény, hogy az alperes gépkocsiját a vezető a bár emberi testként fel nem ismert, de mégis észlelt akadálynak elkerülése végett félrefordította, annak a lehetőség mellett szól, hogy ferdén ment keresztül az elhalt testén. Ilyen körülmények között pedig a gépkocsi kerekei olyan testrészeken is ejthettek egyszerre sérülést, amelyeket a gépkocsi menetirányára merőlegesen fekvő testen, — a kerekeknek kisebb távolsága miatt, egyidejűleg nem sérthettek volna meg. Alaptalan az alperes gépkocsivezetőjét terhelő gondatlanság megállapítása miatt emelt felülvizsgálati panasz is. ... Mint a fejben II. a. . . . Maga az a körülmény, hogy a tárgyalt esetben a gépkocsi-vezetőnek ez, a kormánykerék félrefordítása dacára sem sikerült, kétségtelenné teszi, hogy vagy nagyobb sebességgel vezette a gépkocsit, mint ahogy azt a köteles gondosság az adott körülmények között megengedte volna, vagy pedig más hibát követett el, az úttest megfigyelésa, vagy a kocsi vezetése körül. (1931. jan. 13. — P. II. 3477/1929.) 70. Mt. 1769. §. — Örökség visszautasítása. — Az örökséget visszautasító nyilatkozatot nem teszi megtámadhatóvá az a tévedés, hogy az örökség elfogadása a szerződésre alapított, már per útján érvényesített igényt gyengíti és nem teszi hatálytalanná az élők közötti jogalapon indított per elvesztése. K. I. A fellebbezési bíróság által megállapított s a Pp. 534. §-a szerint e helyütt is irányadó tényállás szerint „a felperes az elhalt feleségének 1921. évi szeptember hó 21. napján megtartott hagyatéki tárgyalásán a kir. közjegyző által a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe is foglalt azt a nyilatkozatot tette és pedig a felperes . hityestársi örökösi minőségének tárgyalása és megálla-