Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog
52 pítása után, — hogy a hagyatékra semmiféle igényt nem tart" és a felesége hagyatékából nem kiván részesedni. A felperes ugyan a per során tagadta azt, hogy a fenti tartalmú nyilatkozatot a kir. közjegyző előtt megtette, azonban a fellebbezési bíróság az e kérdésben lefolytatott bizonyítás eredménye alapján azt állapította meg, hogy a felperes a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt ezt a nyilatkozatot valóban megtette. II. A fellebbezési bíróság, ily tényállás mellett is, az ítéletében fölhozottak alapján, azt a következtetést vonta le, hogy a felperes fentírt tartalmú nyilatkozatának nem lehet joghatályt tulajdonítani. Védekező alperesek e következtetés helyességét megtámadták és ez a támadásuk alapos. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a felperes ezt a nyilatkozatot a hagyatéki eljárás során, ahol hitvestársi örökösi igénye a jegyzőkönyv tanúsága szerint tárgyaltatott, a hagyatéki tárgyalásra való megidézése és jogi képviselőjével való tanácskozás után akkor tette, amikor már a P. 1554/1919. számú ajándékozás érvénytelenítési alapperben végérvényesen pervesztessé vált, sőt mikor abban a perben hozott ítéleteket perújítási keresettel is megtámadta. A törvényes örökös felperesnek, ily körülmények között tett nyilatkozatát, amely tartalmilag világos és határozott akaratkijelentést foglal magában, okszerű következtetés mellett nem lehet meg nem fontoltnak és hatálytalannak tekinteni, pusztán azért, hogy a felperes a hagyatéktárgyalásra való meghivatása és munkájában való megzavarása miatt bosszankodni látszott és az örökösi nyilatkozatát magában foglaló közokirat aláírását indokolatlanul megtagadta. Mert abból, hogy a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe a felperes hitvestársi öröklési igénye, mint tárgyalási eredmény fölvétetett s a tárgyalás előtt már felperes ügyvédjétől a tárgyaláson levő magatartása tekintetében jogi tanácsot kért és feltehetően kapott is, okszerűen éppen az következik, hogy a felperes a nyilatkozata megtételekor törvényes öröklési jogát nemcsak ismerte, de tudatában volt annak is, hogy ő az örökhagyó vagyonát már élők közötti jogügylet útján megszerezte s ez ügylet érvényének visszaállítása végett újított pert folytat, amely pernek sikere reá nézve, a hagyatéki vagyonra nagyobb terjedelmű jogot ad, mint a hitvestársi öröklés érvényesítése biztosítana. Az, hogy ily körülmények között a felperes, a perben már érvényesített nagyobb gazdasági előnyt igérő jogügylet alapján szerzett szerződésen alapuló és erősebbnek tartott jogánál maradt meg, éppen a megfontolt ügyleti akaratelhatározásra enged következtetést, figyelemmel arra is, hogy felperes számolhatott az-