Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

37 E részben a felperes vitatta és bizonyítani kívánta, hogy a haszonbérleti szerződésben szereplő évi 1000 P haszonbér a szőlő jövedelmezőségét tekintve megfelelő haszonbérnek egyáltalán nem minősíthető. Egyúttal a szóval is előadott f/B. alatti különiratában tanubizonyítást is ajánlott fel arra, hogy a szőlőbirtokot az 1928—29. gazdasági évben nem H. Samu, hanem a környékbeli kisgazdák használták s azoktól az alperesek vettek fel haszonbérként az 1928— 29. gazdasági évre 7000 P-t. Amennyiben a felperes által vitatott tényállítások valók, úgy nyilvánvaló, hogy az alperes színleges ügyletkötése a bírói egyezségben megjelölt kielégítési alapnak: az ingatlanok haszonvételének a bekövetkezendő végrehajtás alól történő rosszhiszemű elvonását célozta, s azt eredményezte, hogy az ingatlanok állagán kívül egyedüli kielégítési alapként szereplő haszonvétel az ingatlanok árverési vételárával ki nem elégített felperesi követelés törlesztésére fordítható nem volt. A felperes tehát ez esetben a vele szemben joghatályosnak nem tekinthető és jogait vétkesen kijátszó színleges haszonbérbeadás eredményében, 7000 pengő kárt szenvedett. Az esetleg ekként szenvedett vagyoni hátrány megtérítésének kötelezettsége alól az alpereseket nem mentesítik a fellebbezési bíróság ítéletében felhívott azok a tények, hogy a megkötött bírói egyezség az alpereseket nem zárta el ingatlanaik haszonbérbeadásától, hogy továbbá a H. Samu részére történt haszonbérbeadás és annak telekkönyvi bejegyzése a felperesi követelés lejárta előtt történt s hogy a haszonbért a felperes le nem foglalta. A felperes által vitatott tényállítások valósága esetén ugyanis csak színleges haszonbérbeadási szerződés köttetett, a fellebbezési bíróság által megállapított fenti tények tehát az alperesek eljárását jogszerűvé nem teszik és nem változtatnak az alperesek cselekményének felperessel szemben való hatálytalanságán, úgy kártérítési kötelezettségbe sodró vétkességén. A haszonbér le nem foglalása pedig a felperesi igény érvényesíthetése szempontjából azért közömbös, mert tényállításai valósága esetén a felperest nem érheti joghátrány amiatt, hogy a végrehajtást nem kérte a színleges, vele szemben hatálytalan és csupán jogai kijátszását célzó haszonbérleti szerződésben megjelölt, az inagtlan jövedelmezőségéhez viszonyítottan alacsony mérvben megállapított haszonbérleti összegre. Téves álláspontra helyezkedett ennélfogva a felebbezési bíróság, amidőn a fehívott tényekre hivatkozással a felperesnek a bizonyítás elrendelésére irányuló idevonatkozó kérését elutasította. E jogi álláspont tévessége következtében a kir. Kúria a fellebbezési bíróság említett ítéleti döntését fenn nem tarthatta és