Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Reformtörekvések az ingatlanárverési eljárásban

19 tas területére való vetületét mutatják azok a komoly gazdasági és jogi tudással készült tervezetek, amelyek először a TÉBE konferenciáin kerültek a nyilvánosság elé és amelyek gondolatmenete dogmatikailag teljes kidolgozottságban Nyulászi János idevonatkozó javaslataiban jelentkezik. Ezek a tervezetek megegyeznek abban, hogy az ingatlan árverés mai rendszerét egy olcsóbb, gyorsabb és kommerciálisabb eljárással kell helyettesíteni. Az alapgondolat az, hogy a törvény által alkotott új szerv — lehet ez a konkrét hitelezők bizottsága, a jelzálogos intézetek által alkotott orgánum, vagy a hitelezők és adósok e célra intézményesített központi szerve — jogosult legyen arra, hogy az árverésre kerülő birtokot a kielégítésig végrehajtási zálogjog bekebelezése és az árverési határnap közti időben szabad kézből értékesítse, vagy ha az értékesítésre megfelelő kilátásai vannak, az árverési határnap elhalasztását is kérhesse az eredeti határidő leteltét követő meghatározott időre. Az ingatlanok értékesítését a centrális szerv szabadkézből, parcellázással, esetleg más uton, a jogszabályok által korlátozott belátása szerint eszközli. Az eljáráson végigvonul az a gondolat, hogy a központi szerv csupán az értékesítés és esetleg a kényszerárverés funkcióit irányítja, ellenben a követelések megállapítása, sorrend, utalványozás stb. a bíróságok feladata maradjon, lényegesen leegyszerűsített és megrövidített eljárási szabályok mellett. A vételár felosztása tekintetében alapelv, hogy a telekkönyvileg biztosított követelések nem kvótálisan — tehát a kényszeregyezség elgondolásához képest — hanem a telekkönyvi sorrendben kerülnek kiegyenlítésre. Ezt az alaptételt a gazdasági élet gyakorlati szempontjainak honorálásával igen ötletesen bifurkálja a Nyulászi-féle javaslat, amely az ingatlanok tekintetében egy terhelési határvonal megállapítását kívánja és csupán a terhelési vonal fölött bekebelezettt követeléseket sorozná a telekkönyvi sorrend szerint egészletes kielégítés alá, míg a vonal alatti követelések kielégítése a kényszeregyezség szellemében már kvótálisan történne. A terhelési határ megállapítását az érdekeltek bevonásával, szakértőbizottság eszközölné. Lehetne esetleg a kataszteri jövedelem fix többszöröse is. (Az utóbbi konstrukció esetében a kataszteri tiszta jövedelem természetesen a telekkönyvi betétekben ismét feltüntetendő lesz.) A terhelési határ gondolatának kétségtelen igazoltságát adja az, hogy gazdaságilag igen jelentős értékkülönbség van a zálogjogok bekebelezési sorrendjéhez képest és hogy az, aki a terhelési határon alul — szóval