Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Reformtörekvések az ingatlanárverési eljárásban

18 leg lehetetlen privilégiumot adni a nagy hitelezőnek a kicsivel szemben és ép ilyen aggályos a különböztetés pénzintézeti és egyéb követelés, vagy — a legújabb bifurkációs ötlet — a jogügyleti és végrehajtási úton szerzett zálogjog korlátozása között, A jogügyleti és végrehajtási uton szerzett zálogjog szétválasztása, olyképen, hogy a javasolt korlátozás csupán az utóbbira érvényesülne, a legkevésbbé gyakorlati. A végrehajtási zálogjog mögött az esetek többségében reális jogcim, ellenszolgáltatás húzódik meg. Viszont az ügyleti zálogjog — különösen ha e címen privilégiumban részesül — bő takarója lesz a színlelt,^ ingyenes, mindenesetre a többi hitelezőt kijátszó megállapodásoknak. A teljesség kedvéért nem hallgathatom el azt sem, hogy természetesen, ha a végrehajtási zálogjogot favorizálják az ügyleti zálogjoggal szemben, úgy e turpis ügyletek a végrehajtási zálogjog álarcában jelennének meg. A megoldás — úgy gondolom — nem a régi paragrafusok foltozása, hanem az ingatlanárverési eljárás teljes újjászervezésének irányában van. A praxis mindig szűknek érzi a formába szorított jogszabályt. És ha látjuk, hogy a szükség iurisprudenciája kénytelen a meglevő keret teljes el torzításával azt új tartalommal megtölteni: akkor nincs értelme a régi — célját és tartalmát vesztett —• konstrukció fenntartásának, hanem recipiálni és tovább fejleszteni kell azokat a kísérleteket, amelyekkel a gyakorlati élet a probléma megoldására jelentkezett. Mert az élet elevenebben lüktet a jog formulákon terjeszkedő tempójánál, gyorsabban reagál az új szükségletekre és mindenkor megtalálja azt a berendezkedést, amelyet a lex lata még nem ismer. Az analógiát itt látjuk a közelben: a kereskedelmi forgalom fizetőképtelenségi eljárásában. A gyakorlat itt sem tudott mit kezdeni a végrehajtási és az insolvenciális eljárás fogyatékosságaival és hosszas tapogatódzás után végül úgy látszik mégis reá hibázott a legcélszerűbbre: a kényszeregyezségen belül létesített likvidáció^ intézményében. A likvidáció először az adós és hitelező minden jogi szabályozástól távol eső megegyezésére támaszkodva, a vagyonértékesítés laza és szabad keretek között történő lebonyolításaként fejlődött ki. Ma az élet által kifejlesztett módszert a jogalkotás is recipiálta és a kényszerlikvidáció mint törvényes intézmény már a kodifikáció útját járja. Az ingatlan árverés helyes megoldásának távlatában is legélesebben az ingatlan vagyon likvidációjának gondolata emelkedik ki és ennek az új intézménynek az ingatlan végrehaj-