Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

136 Következik ez különben a Vt. 6. §-ából is, mely szerint oly okiratokból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltó jogi kötelezettség nem származik, az iy okiratokra vezetett nyilatkozatok váltójogi hatállyal nem bírnak. Ha tehát a kellékhiányos váltó nem váltó, úgy annak alapján óvás felvételének nincsen helye. A váltóbirtokos azonban a hiányzó lényeges kellékeket kitöltheti, megállapodás szerint, úgyhogy a váltó érvényesítésénél a váltó összes lényeges kellékei meglegyenek. A váltó kitöltésének joga megilleti a mindenkori váltóbirtokost és az utólagos kitöltés az elévülési határidőn belül a kereset beadásáig történhet, kellékhiányok miatt történt elutasítás esetén pedig az új kereset beadásáig. A váltóbirtokos a hiányzó lényeges kellék beírásával elkövetett tévedés kiigazítására csak addig van jogosítva, amíg a váltó óvatolás útján vagy a bíróság előtt nem érvényesítette (C. 1540/1893.). Ha aztán az utólagos kitöltés megállapodásellenes volt. úgy a váltóadós a Vt. 93. §-a értelmében (ha a váltóbirtokos nem harmadik jóhiszemű személy) kifogással élhet. Mint fentebb mondottuk, a kellékhiányos váltó nem váltó és így annak alapján óvás fel nem vehető. Elképzelhető azonban az az eset, ha a fizetés hiánya miatti óvás akár tévedésből, akár a váltóbirtokos kifejezett kívánsága folytán, ilyen kellékhiányos váltó a]apján vétetett fel. Ilyenkor tehát maga az óvás érvénytelen, a váltóbirtokos azonban a váltót kitöltheti a lényeges kellékekkel a kereset beadásáig, keresetét azonban már csak az elfogadó ellen indíthatja, mert az óvás érvénytelen lévén, nem létezőnek tekintendő és így visszkereset nem indítható. Dr. Stamberger Sándor ÜGYVÉDSÉG A budapesti ügyvédi kamara jelentése már régen túlnőtt az ügyvédi rendtartás által megszabott kereteken, mert ez a jelentés nem csupán az ország legnagyobb kamarájába tömörített budapesti ügyvédség beiéletéről- számol be, de évről-évre helyzetképét adja az országos ügyvédségnek, sőt magának az egész igazságügyünknek is. Nem csodálkozhatunk, hogy a jelentés alaphangja — mint annyi év óta — az idén is meglehetősen nyomott: sőt a szárnyaló szavakkal megírt "bevezető rész valósággal vészjeleket ad le: mentsék meg a nemzet egyik legértékesebb, segítség hiányában azonban lassú pusztulásra ítélt rétegét — az ügyvédséget, amelynek erkölcsi értékei ugyan még nem merültek alá, de az anyagi színvonala már elsülyedőfélben van.