Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog
137 Az évi jelentés egyes fejezetcímei nemcsak azonosak a korábbi évekével, de az összegyűjtött panaszok és törekvések, kívánalmak is nagyjában' a régiek. Azaz a régi bajokhoz új bajok is járultak, melyek közül elsősorban a törvénykezés egyszerűsítéséről szóló törvénynek azokat a rendelkezéseit kell kiemelnünk, amelyek egyfelől csökkentették az igazságszolgáltatás bevált biztosítékait, másfelől azonban az ügyvédi foglalkozás is sok jogos kereseti lehetőségtől megfosztottak, ezenfelül pedig a hivatás gyakorlását — egyszerűsítés helyett aprólékos nehézségek leküzdésével még fárasztóbbá és küzdelmesebbé tették. Nem is beszélve a jogorvoslati rendszernek szinte teljesen lebontott épületéről, helysen mutat rá a jelentés például arra, hogy a végrehajtáskérést a különböző űrlapok használata néha boszorkányosan komplikálttá teszi, és a sok-sok bíróság eltérő felfogása szinte dilemmává tesz sok olyan kérdést, amire a t. e. törvény megalkotásánál aligha gondoltak. A hivatalbóli portókötelezettség kérése és a végrehajtóval díjai előlegezése tekintetében folytatott kevéssé épületes vita és levelezés sem sorozható éppen az új törvény hozta előnyök közé, ellenkezőleg sok bosszúságnak és ügyvédhez nem méltó kicsinyességnek a kútforrásává lett. Sajnos, minden kilátásunk megvan arra, hogy a jelentésnek idevonatkozó panaszai néhány havi gyakorlat után még bővülhetnek is: hogy magunk is utaljunk valamire ebben a tárgykörben, megemlítjük az előleges szakértői szemlének az új törvény szabályozta azt az eljárási módját, amely a régi, egyszerű bírói funkció mellé és helyébe a közjegyzői eljárást iktatta, aminek az a gyakorlati, eredménye, hogy ahelyett, hogy a bíróságnál intéződött volna el a szakértői formális jelentőségű „bevezetése", a bíróság közjegyzőt jelöl ki, akihez a feleknek (ügyvédeknek) el kell fáradniok, a közjegyző aprólékos jegyzőkönyveket vesz fel, és a szakértőt a helyszínre kíséri stb. és végül természetesen az ő díjai is terhelik a szakértői költségen felül a kérvényező felet: indezt az „egyszerűsítés" jegyében! A többi fejezetben az évről-évre egyaránt megindokolt, de sajnos, örökifjú panaszokat olvashatjuk — a túlzsúfoltságunkról (megint szaporodott a budapesti bejegyzett ügyvédek száma, ha nem is többel, mint 17 fővel, de az ügyvédjelölteké is 19-cel a tavalyi létszámhoz képest), a kverulánsok által túlságba vitt ügyvéd elleni panaszokról (a pártfogó ügyvéddel szemben lerótt „hála"), a modern ügyvédképzés hiányosságairól, a túlságosan liberálisan kezelt pártfogóüg3^védi kiren-