Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Közszereplés és személyiségi jog

134 Közszereplés és személyiségi jog. Száguldó, szenzációéhes, ezerszemű és tizezervágyú korunkban az egyén legféltettebb személyiségi joga: a rejtvemaradhatásé. Magánéletünk akármilyen jóakaratú feltárása is súlyosan sérthet, a büntetőjog normái pedig nem elég rugalmasak ahhoz, hogy az eszmei magánlaksértőt is büntethessék. A riporterek jellemző tulajdonsága a fürgeség, nem pedig az ízlés, s így bármelyikünkkel megtörténhetik, hogy a riporter szeme rajta akad meg. Talán éppen azért, mert a riporter fejébe vette, hogy most a sablont fogja írásművészete tárgyául felhasználni. A szürke embert az indiszkréció veszedelme kevésbé fenyegeti, a vezető egyéniség azonban sosem tudja, mikor kerül az újság hasábjára betűben, képen vagy rajzban. Signum odiosum-a beérkezetteknek a reflektorfény, mely rájuk esik. Ez a fény a jogász számára árnyék, mely a közszereplő rejtvemaradhatási jogának külső korongjára borul. A közszereplő rejtvemaradhatási joga kisebb terjedelmű az általánosnál. Tóth Sándor magántisztviselő jogosan tiltakozhatik az ellen, ha életrajzát valamelyik napilap puszta szeszélyből leközli, az ellenzék most megválasztott, eddig ismeretlen, fiatal képviselője azonban nem. Az Akadémia elnökének fényképe vogelfrei, Nagy Káróly bölcsészhallgatóé nem. A személyiségi jognak ez a közérdekű korlátozása a közönség ismeretszomjában leli alapját, az emberek tudásvágyában a napi történelem eseményei iránt. A közönségnek ez az igénye a napi történelem kapujánál kezdődik és a napi pletyka bejáratánál végződik. Indokoltsága pedig abban az emberi tulajdonságban áll, hogy a társadalmi hullámok mozgása csak szemléltető ismertetés útján válik a nagyközönségben eszmévé, s az államférfi, a művész, a tudós arcképe hatalmas propaganda eszköz. Aznapi hír és a fotóriport a villamoson, autóbuszban, autóban siető emberek napi elesége és ez a fogyasztás is olyan szükségszerű és állandó, mint a kenyéré. Aki egyszer a közéleti szereplés messze világító tógáját felöltötte, nem panaszkodhatik azon, ha tógája messze világít. Tógája bemocskolását azonban tűrnie nem kell. Aki ezt a tógát egyszer magára öltötte, ezentúl nem húzódhatok szemérmetes Józsefként a mohó és kíváncsi közönség Potifárnéi elől. Nem meggyőző tehát a kir. Kúria P. I. 3647/1928. sz. ítélete (Mjogi Dvtár 1931. §.), mely a közéletben szereplő személy arcképének közlését cikk kíséretében csak az esetben engedi meg, ha feltehető, hogy az ille-