Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1. szám - Reformtörekvések az ingatlanárverési eljárásban

17 lyetessítsük. Ma, a jogászi világnézet átalakulása ide­jén, kevesen vannak, akik még tabuként tisztelik az öröklött jogintézményeket. Az érdekelt köröknek nin­csenek is ilyen irányú gátlásaik, mind hívei a változ­tatásnak és egységesek abban is, hogy tenni kell valamit — a divergencia ott kezdődik, hogy mi legyen ez a ten­nivaló1? A közvetlen érdekeltek egyrésze — ezek természete­sen a legelevenebbek és leghangosabbak — a háborús jog kétes emlékű intézményében, a moratóriumban lát­ják a megváltást. Az árverések korlátozása a legnépsze­rűbb^ programúi: primitivebb formájában egyszerűen az időbeli elhalasztást, a „klasszikus" moratóriumot kö­veteli, gyakorlatibb fogalmazásban az árverések kvali­tatív korlátozását hirdeti egyedüli gyógyszerül. Az utóbbi törekvés már teljes kidolgozottságban jelentkezik. Propagálói reámutatnak azokra a veszedelmekre, ame­lyeket a hátul álló kis hitelező rapszodikus és indokolat­lan árverés kérése a tulajdonosra és a komoly nagyhite­lezőkre is hoz. Utalnak arra, hogy a kisebb követelés­sel megindított árverési eljárás az összes hitelezőket bi­zalmatlanná teszi, rengeteg költségbe és bajba sodorja a mezőgazdát. Ha egy faluban több árverés van, az il­lető ingatlanok árát minimumra szorítja, s a birtokok tekintetében pánikszerű hangulatot teremt. Mindezekért igen komoly helyről indult el az a javaslat, amely az ár­verések olyan korlátozását kívánja, hogy a bizonyos minimumon (például 500 pengőn alul) lévő, nem pénz­intézeti követelés alapján, csak akkor legyen szabad ár­verést kitűzni, ha az illető hitelező a rangsorban őt meg­előző követelések kielégítését biztosítja és ennek a köte­lezettségnek fedezetéül a követelést megelőző tételek megfelelő (10) százalékát előzetes letétbe helyezi. Nézetem szerint azonban nem lehet célravezető az nz út, amely az árverés akár időbeli, akár kvalitatív korlátozásában keresi a megoldást. Minden negatívum, korlátokat felállító intézmény, csupán negatívumra ve­zet, legjobb esetben prolongálja az agóniát, de nem ered­ményezi azt, hogy a hitel vérkeringése gyorsuljon, hogy az értékpusztulás megszűnjön. Az időbeli moratórium a legérzékenyebb ponton támadja a hitel szervezetét: me­dicamentum peius morbo. A kvalitatív korlátozás ugyancsak veszedelmes és merőben egyoldalú: beleütkö­zik az áruhitelező és minden kis hitelező érdekébe; lété­ben támadja meg a gazdatársadalmat, amelyen épen se­gíteni akar, mert a gazda áruhitelét teszi lehetetlenné; visszaható erővel a jogegyenlőség alaptételeit rendíti meg , visszaható erő nélkül, jelentőség nélkül való. Elvi-

Next

/
Oldalképek
Tartalom