Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)
1931 / 1. szám - Reformtörekvések az ingatlanárverési eljárásban
16 lyek egyrészt a végrehajtási eljárás sikerét, másfelől az árverés eredményességét meghiúsítják. Agrárok és bankárok egyaránt a jog instrumentumainak fogyatékosságában látják a megoldás útjának legfőbb akadályát. Reá kell mutatnom azonban mindenekelőtt arra, hogy a végrehajtási eljárás lassúsága, vontatottsága és költségessége, amely ma a hitelélet egyik legsúlyosabb forgalmi akadályát jelenti, nem a jognak, hanem csupán a lex lataként jelentkező jogszabálynak tökéletlenségén, helyesebben elavultságán múlik. A jog nem aoélboítozat, amely az élet örökké mozgó jelenségei fölött merev állandóságban terpeszkedik^ el, hanem az életnek szerves eleme, amely az élet nyilvánulásain belül fonja folyton megújuló szálait. A jog mindenkor csupán kifejezője annak a gazdaságpolitikai világnézetnek és célkitűzésnek^ amely a viszonyok bizonyos csoportjának szabályozására életre hívta. Végrehajtási törvényeink, keletkezésük idején, ha nem is deklaráltan, de a közmeggyőződés sugallatán, a következetes adósvédelem rendszerébe illeszkedtek — az ingatlanárverésekre vonatkozó rendelkezésekbe pedig ezen túlmenőleg belejátszott a mult század végén a nemzet politikai hitvallásaként jelentkező az a felfogás is, hogy az ingatlan mobilitása, a földbirtok könnyű birtokcseréje, a nemzeti gazdálkodást fenyegető veszedelem. A gazdasági élet struktúraváltozásával teljesen elmosódott az idevonatkozó szabályok gazdaságpolitikai igazoltsága. Ma már közmeggyőződéssé vált, hogy a túlzott adósvédelem nem segít az adóson, ellenkezőleg kiélesíti a másik pólus rezerváltságát ós ezzel súlyosbítja az adós jogi és gazdasági kiszolgáltatottságát. Az egyébként is ö'SSzeszugorodott tőke érzékenységét ma fokozza terheinek növekedése és kihelyezési kockázatának kiszámíthatatlansága — érzékenysége teljes rezerváltsággá fog merevedni, ha még a jogérvényesítési eszközök fogyatékosságával is megkell küzdenie. így történik, hogy az ingatlanból való kielégítés lassúsága és esetlegessége megdrágítja, egyben nehézkessé teszi az ingatlan hitelt, ezzel gyorsítja a birtokos eladósodását, az árverés özönvizi konstrukciója pedig elpusztítja a földbirtokban levő vagyonértéket, tönkretéve a tulajdonost és a hitelezőt egyaránt. Amikor tehát a nemzetgazdaság érdekei és a közhitei szempontjai parancsolóan követelik a végrehajtási eljárás és az ingatlanárverésnek a megváltozott időkhöz és az azokból folyó gazdaságpolitikai célokhoz igazodó átszervezését, minden ok amellett szól, hogy a régi kodifikációs alkotmányt, amely alól kicsúszott a gazdasági talaj, amelyre épült, gyökeres reformmal he-