Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Észrevételek a kényszerlikvidációs rendelethez

109 nak a bírónak kell akár hivatalból, akár kérelemre helyrehozni és a hibás végzést hatályon kívül helyezni (Kfszr. 11. §. 2. bek.). Határidőt, amely alatt ily intézkedés történhetik,, a Kfszr. nem tartalmaz. Megeshetik tehát, hogy az adós ellen rég foganatosították azt a végrehajtást, talán már el is árverezték a végrehajtás alá vont ingó vagy ingatlan vagyontárgyakat, amikor valaki előáll azzal a kérelemmel, hogy tessék a végrehajtást elrendelő végzést hatályon kívül helyezni, mert értékesítést kérünk, sőt a bíró hivatalból is tehet ily intézkedést. Nyilt kérdés, hogyan szerez a bíró ilyenkorérvényt a maga intézkedésének és hogyan szerzi vissza u hitelezők számára az értékesítendő vagyont. Nyilvánvaló, hogy sem az árverési vevő, sem jóhiszemű más harmadik személy nem köteles ily vagyontárgyat viszszaszolgáltatni. De ezen túlmenőleg helyes volna a rendelkezést oda korlátozottan alkalmazni, hogy a bíró ily intézkedést esak a res integra tartalma alatt tehet, de már nem, ha a végrehajtást foganatosították. JOGALKOTÁS Miniszteri nyilatkozat és részvényjogi reform. A kir. igazságügyminiszter, a napilapok jelentése szerint, Nagymaroson február 8-án tartottt beszédében a részvény jognak egyelőre novelláris módosítása mellett tört lándzsát. A bajok főokát, amelyek a legsürgősebb segítség-et igényelnek, abban az egyenlőtlenségben találta, amely a részvénytársaság vezetőségének jövedelme és a részvények jövedelmezősége között van. Mi kénytelenek vagyunk feltételezni, hogy ez illetékes kijelentés inkább a szónoki hév elragadtatásában és a meggyőzni akarás le Bon-i fegyvereinek igénybevételében találja magyarázatát, mint a komoly jogászi meggyőződést kialakító tényezőkben. Mert bizonyára az orvosolni való hibák közé tartozik a miniszter úr említette nyavalya, de a szemléletnek ez a módja erősen emlékeztet azokra a nyilatkozatokra, amelyek egy-egy sérelmes intézkedés, eset vagy ítélet szemszögéből intézmények, törvények és szervezetek helyes vagy helytelen voltát bírálják meg. Hogy szükség van-e részvényjogi reformra s ha ig'en: mily mértékű legyen az, — etekintetben ehelyütt állást foglalni nem kívánunk. A miniszter úr kijelentése azonban múlhatatlanul felveti a kérdést, melyek azok a szempontok, amelyek hivatva vannak arra, hogy elbíráltassanak, mielőtt a reform kérdésében döntünk. A részvényjogi reform kérdése elsősorban gazdasági kérdés. Elsősorban tehát a g'azdasági ténye-