Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 3. szám - Észrevételek a kényszerlikvidációs rendelethez

99 semmi rendelkezést nem tartalmaz, nincs mód arra, hogy az értékesítési eljárás során az OHE. vagy a vagyonfelügyelő támadójogot érvényesítsen, a tömegből bármily rosszhiszeműen elvont vagyont a tömeg számara visszaszerezzen és a felosztás alapjához kapcsoljon. Az, hogy a Kfszr. ereszben semmiféle rendelkezést nem tartalmaz, súlyos hiány, annál súlyosabb, mert az OHE. vagy a vagyonfelügyelő személyében meglenne az a hivatott, felperes, aki támadóként felléphessen, s így elesik a csődönkívüli támadójog ellen .érvényesített ama legfőbb agály, hogy kit illessen meg a kereseti jog. Ha tehát idevágó jelenségek nagyobb mértékben mutatkoznak, nem marad egyéb hátra,' mint megbuktatni az egyezséget és az adóst csődbe kergetni. Ez persze szaporítani fogja azokat az eseteket, amikor a Kfszr. intenciója nem érvényesül és a hitelezők fedezete a drága és hosszadalmas csődeljárás során elúszik. II. Az értékesítés és felosztás alapjául az adósnak csak végrehajtás alá vonható vagyontárgyai szolgálnak (v. ö. Cst. 1. §.). Közömbös, vájjon a vagyontárgy már a Ke.-kérvény beadásakor az adós vagyonában volt-e, vagy csak utóbb kerül abba bele, akár az értékesítési vagy felosztási eljárás során is. Az eljárást csak akkor lehet befejezetté nyilvánítani, ha az adós minden értékesíthető vagyonát értékesítették (Kfszr. 11. §. 2. bek.) és felosztották (Kfszr. 6. §.). Viszont ha valamely vagyontárgy az eljárás során joghatályosan kikerül az adós vagyonából, az felszabadul a nexus alól. Az értékesítő szerv kezeli az adós vagyonát, rendelkezései tehát a hitelezők irányában hatályosak (Kfszr. 8. §. 1. bek.). Hogy az adós maga, az OHE. vagy a vagyonfelügyelő az értékesítés megkezdéséig az adós vagyontárgyai felől hogyan rendelkezhetik hatályosan, ez az általános szabályok szerint ítélendő meg. (v. ö. különösen K, 20., 21., 27., 46. §§.).^ , , Az értékesítési eljárás során is megeshetik továbbá, hogy az adós vagyonában olyan vagyontárgyak vannak, amelyek nem ehhez, hanem más vagyonhoz tartoznak. A Cst. 42—46. §-ait és az azok alapján kifejlődött jogelveket meglehetős szorosan lehet és kell az értékesítési eljárás során is alkalmazni, beleértve felfogásom szerint a Cst. 44. §-ában szabályozott droit de suite-et is. Az e körben keletkezhető perekben az értékesítési eljárás során az adóst az érékesíő szerv képviseli (Kfszr. 8. §. 2. bek.). A mondottak megfelelően állanak az u. n. elkülönítési követelésekre is, amelyeket a Cst. 51. §-a ugyan helytelenül a külön kielégítésre jogosult hitelezők kö-