Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 2. szám - A törvénykezés egyeszerűsítéséről szóló törvény rendelkezéseinekaz eddigi gyakorlatban mutatkozó nehézségei és sérelme

30 K. Az alperes eljárásának ilyetén megítélésén az sem változtat, ha a pályaudvaron és utcán való vevőfogdosás a helybeli szakma körében esetleg1 általános gyakorlattá is fajult, mert hatályos kereskedelmi szokás a törvénnyel ellentétben nem létesülhet ós másök törvénysértő gyakorlata sem mentesíti a törvényes következményeik terhe alól azt, akivel szemben — a versenytárs keresete folytán — magatartásának a törvény rendelkezéseibe ütköző volta megállapítást nyert. (1930. nov. 11. — P. IV. 5903 1929.) 45. Tvt. 1. és 33. §. Tisztességtelen verseny. — I. Ingatlanokra vonatkozó adásvételt és bérletet közvetítő ipar gyakorlása során jelentkező tisztességtelen versenyző eljárás is a Tvt. alapján ítélendő meg s e részben közömbös, hogy a közvetített ügyletek maguk nem kereskedelmi jellegűek, mert a Tvt. annak 1. §-a értelmében általában az üzleti és nem csupán a kifejezetten kereskedelmi üzleti tisztességbe ütköző cselekményeket üldözi. — II. Magánjogi társaságban is felelnek a társaság tagjai valamelyik társtagtényéért, ha az azt saját hatáskörében, mint a társaság többi tagjának megbízottja, fejti ki. K. ... Mint a fejben I. a.... De a fellebbezési bíróság nem is ebből a szempontból vizsgálta a vonatkozó közvetítői tevékenység kereskedelmi jellegét, hanem annak megállapítása végett, hogy ily közvetítő ipar folytatása kereskedőnek minősíti-e a közvetítőt s így alkalmazottjának vagy társának tevékenységéért való felelőssége a Kt. alapján bírálandó-e el? Erészben pedig helyes a fellebbezési bíróságnak az a megokolt állásfoglalása, hogy ily közvetítési üzlet folytatása a Kt. 259. §. 7. p. értelmében nem minősíti az üzlettulajdonost kereskedővé. Meg sem támadott irányadó tény, hogy P.-nak a saját nevére szóló ingatlanközvetítői engedélye volt, míg II.—III. r. alperesek üzletköre lakás- és üzlethelyiségközvetítésre terjedt ki; hogy az irodahelyiséget a II—III. r. alperes „R."-irodája tartotta fenn s abban P. egy „házosztály" jelzésű asztalnál dolgozott; valamint hogy a II—III. r. alpereseknek P.-kal való megállapodásuk érteiig ••'-ben a P. által kötött ügyletekből származó jutalék 60%-a a irodát, vagyis a II. és III. r. alpereseiket illette volna. Ezek az adatok a fellebbezési bíróság heilyes megítélése szerint alkalmatlanok annak megállapítására, hogy a P. a „R'Viroda alkalmazottja volt, ellenben különösen arra való tekintettel, hogy P. ügyletkö ós esetén a „R."-iroda nyomtatványát tartozott használni és saját névbélyegzőjével ellátni, a II—III. r. alpereseknek P -hoz való viszonya társsa jellegűnek jelentkezik, vagyis magánjogi társasviszony fennforgására utal. Ha tehát ez a viszony a fellebbezési bíróság helyes álláspontja szerint nem is minősíthető kereskedelmi társasviszonynak, a í I—III. r. alperesek mégsem mentesülnek a P.-nak mint üzlettársnak megállapított sérelmes magatartásából folyóan a Tvt. 33 §.