Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján

78 nem bíróinak mondotta ki. Az indokolás kifejti, hogy a gazdaságilag erösebb fél állott nyilván a gáadaságdlag gyengébb féllel széniben, akit iá megállapodás létesitésére az a körülmény késztetett, hogy felszaporodott nagyösszegü tartozását fizetni mem tudta. Ily kényszerhelyzetben vállaltiatott az a kötelezettség, amely alperest minden időbeli korlátozás nélkül a felperesihez köti az üzlet folytatásához szükséges áruk beszerzése tekintetében és ezt a kötelezettségeit bármily csekély un nnyiségben máshol való árubeszerzés esetében 10 millió K kötbérrel sanktionálja. Ebben az alperes szorult helyzetének kihasználása és a gazdasági szabadság oly mérvű korlátozása jelentkezik, hogy a, felperes i észére bizt osit ott jog birói oltalomban nem részesülhet és ez okból a kereseti kötbérkövetelés meg nem ítélhető. Ez a, határozat harmonikusan illeszkedik be a Kúriának a kizsákmányoló ügyletek tárgyában követett ujabb gyakorlatába, E lapok hasábjain ismételten reámutattunk arra, hogy a, forgalombiztonság szempontjai nem fojthatják el a. szociális nézőponton sarkalló jogérzeti sugailmiakait és nem juttathatnak hatályosuláshoz az erkölcsi és jogéi zést sértő megállapodásokat. Reá kell mutatni azonban á, határozat kétségtelen helyessége melleit arra, is, hogy a forgalombiztonság és a jogérzet harcában nincs 100százalékos győzelem. A forgalombiztonság szempontja sem hanyagolható cl teljes egészében, aminthogy a, Kúria Ítélkezése is mindenkor individualizáltán bírálja el az ilynemű lényállást. Jogelvi szempontból fontos megcmliteni, hogy a Kúria a gazdasági szabadság nagymérvű korlátozását hozza, fel érvül és ennek a megkötöttségnek időbeli korlátozatlainságát, amely szempontot egyébként gyakorlatunk a versenyszabadság korlátozásánál mái- régóta ismer. Helyénvalónak éreztük volna, ha. a Kúria ugy amint ez a versenyszabadság megkötése körül kialakult gyakorlatnál történt, élesen jelezte volna azt az állásfoglalást, hogy a szabad cselekvésnek nem minden megkötése szolgáltathat alapot a birói jogsegély megtagadására, hanem az egyes eset mindenkori körülményei a. maguk összességében adhatnak csak irányítást, vájjon helye van-e a bírói jogsegély megtagadásának. A határozatot nyilván senki sem fogja akként értelmezni, hogy a mozgási szabadság kisebb mérvű megkötöttsége is szemben fogja magát találni a birói oltalom megtagadásával. De gyakorlati szempontból azért lett volna helyénvaló egy élesebb szembesítés, mert éppen a szesz-szakmában általános gazdasági jelenség, hogy a tőkeerős nagyvállalat pénz- és áruhitellel látja el a közvotitőket, akik sokszor existenciájuk megalapítását kö-