Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján

73 alperest feljogosítaná, hogy az ítéletben meghatározott időn (hosszabb teljesítési határidő volna megszabandó) belül a felperesi hányadnak az ítéletben megállapított értékének lefizetése mellett a felperesi hányadot magához válthassa, ha. pedig ezt a meghatározott határidőn belül nem tette, ugy felperes jogosittassék fel, hogy az alperes hányadának aránylagosan ugyanúgy számított értékét lefizetve az alpresi illetőségét válthassa magához. Ilyen gyakorlat inaugurálása annál előnyösebb lenne, mert egyik fél sem lenne annak kitéve, hogy az árverési verseny hiányában értéken alul kell megválóik tulajdoni illetőségétől, másfelől pedig akkor sem gördítene a tulajdonközösség megszüntetése elé különösebb nehézséget, ha a fél nem tudná vagy nem akarná az egész osztatlan objektumot megszerezni, ínért az ítéletben megszabott hosszabb határidő alatt módjában lenne reá megfeleli") vevőt is kei esni. így, vagy ugy, de a. kérdés akut és sürgős megoldásra vár. ( Dr. Döfoghy Kálmán. \Visszkereseti igény még kiegyenlítetlen tartozás cimén. Bírói gyakorlatunk siiriin veti fel azt a jelenséget, hogy a felperes, 'aki maga bizonyos kötelezettségben áll harmadik személyek irányában, az ezen kötelezettség teljesítéséhez szükséges összeg megtérítésiét igé/nyli a maga alperesétől, akivel szemben valaminő jogcíme áll fenn e megtérítés követelésére. Ha maga a felperes harmadikkal szemben fennálló kötelezettségét nem teljesítette, bírói gyakorlatunk az ö megtérítés iránti igényét még olyankor is elutasítja, ha egyébként közte és az alperes közölt a miegtéiités alapjául szolgáló jogviszonyt fennállónak látja. A bírói gyakorlat lényegileg abból indul ki, hogy a felperes az öt terhelő tartozás kielégítése előtt keresettel nem léphet fel, mert ez a kereset idöelőtti. A gyakorlatnak ez az iránya azonban sokszor kényelmetlenségekre visz. A felperes éppen azért lép fel keresettel, hogy az alperestől behajtandó összeggel a maga kötelezettségéinek elegeit tudjon tenni. Az idöelötitiiségi kifogás e ponton függ össze a tökebőségi vélelem gondolatával, amelyről a Polgári Jog 1929. évi 7. számában más esetek kapcsán írtam. Nem lehet elzárkózni azon szükséglet elismerése elől, hogy a felperes joggal igényelheti a vele szemlwn kötelezettől az összeg kifizetését, azon célra, hogy ő a maga kötelezettségének eleget: tudjon tenni. A felperes ezen érdekével szemben áll azonban az ö hitelezőjének jogos érdeke. Ez a hitelező ugyanis az esetre, ha a felperesnek az ö kötelezettjével színben a perlés lehetőségét kötöttség nélkül elismernök, annak a veszélynek van ki-