Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 2-3. szám - Ingatlantulajdonközösség megszüntetése árverés útján

74 téve, hogy a felperes — az ő adósa — saját kötelezettjétől behajtja ugyan a megfelelő összeget, ezt azonban nem az ő hitelezője kielégítésére fordítja, és a hitelező ilyenkor fedezet nélkül marad, minthogy a visszkereseti kötelezett a két szeri fizetés veszélye nélkül teljesíthet az ö hitelezőjének és nem tartozik figyelemmel lenni arra, hogy a tartozás ősszegével hitelezője is másnak tartozik. A kár Kúria P. El. .1841/192!). szánni Ítélete, amely kártérítési perben kelt, a felperesnek megítélte a gyógykezelési költségeket, noha felperes ennek az összegnek a kifizetését nem igazolta, illetve nem vitás tényállás volt, hogy a felperes ezen gyógykezelési költségekre csupán résztörlesztést, teljesített.' A Kúria álláspontját igen röviden azzal motiválja, hogy „az egész összeg a felperes terhe és ezért a hitelezőnek személyes kötelezettként felel*. A Kúria ezen állásfoglalásával megszüntette a fentebb részünkről méltánytalannak jelzett álláspontot és a felperes igényének jogosságát az öt terhelő tartozás kiegyenlítése előtt is elismerte. Ezzel az állásfoglalással azonban egyenesen aktuálissá válik a peresfelek jogviszonyán és magán a peren is kivülálló extraneusnak a, felpere s hitelezőjének az a veszélye, hogy felperes esetleg az alperestől behajtott követelést nem fogja az ö hitelezője követeléséinek kiegyenlítésére fordítani. Magánjogi szabályaink és bírói gyakorlatunk is általában megtorpan azon kérdéseik előtt, amikor egy jogviszonyban már több mint két személy érdeke találkozik. A Kúria a perein kivülálló harmadik személynek helyzetével és érdekével nem foglalkozik, holott a jogi szabályozás teljessége sokszor nem hunyhat szemet az elöl, hogy a szembenálló két fél jogviszonya nem rendezhető el helyesen anélkül, hogy a harmadik érdekeltre is a jog figyelemmel ne legyen. Az itt adódó érdekhelyzet megoldását a jog nem háríthatja el magától azzal, hogy a jogi kapcsolat személyi köre a két szembenálló peresféllel az ö számára lezáródik, és a harmadik e jogi kapcsolaton kívül áll, sőt az egyik peresfélnek (a visszkereeti térítési kötelezettséggel terhelt adósntak) semminemű jogi kapcsolata a perenkivülálló hitelezővel nincs. Az élet egyre több olyain alakulatot vet fel, amelynél több a szokásos jogi kapcsolatok (szerződés, kártérítés, valamely positiv tételes rendelkezés) által egybe nem fűzött személyek érdeksurlódásai futnak össze. Ha ezen most emiitett jelenségeknek nem is minden esete alkalmas arra, hogy a jog gondoskodása valamennyi érdekeltire kiterjedjen, de kétségtelen, hogy számos oly élet jelenség akad, ahol a jogi érzet sugalma oltalmat és figyelembevételt követel a jogi kapcsolattal összefűző két személy körén túlra is.