Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Közjog ellenes jogszabályszaporítások

157 ÜGYVÉDSÉG Az ügyvédség helyzete és a közélet. Előttem fekszik a budapesti Ügyvédi Kamara ezévi jelentése. Vaskos kötet. A jelentések évről-évre nagyobb terjedelműek, mert a beléjük szoruló panaszok és sérelmek évről-évre többek, fájóbbak! És úgy érezzük, hogy ez a fokozás nem mehet tovább sokáig és a jajkiáltások mellett nem mehetünk el csak egyszerűen egy rezignált kézlegyintéssel: „Általános jelenség", „Yilágszimptóma". Kétségtelen, hogy mindent nem várhatunk a kormánytól, magunknak is cselekednünk kell. És úgy véljük, hogy a cselekedeteknek nem a kamarai közgyűléseken kirobbanó hangos kifakadásokban kellene megnyilvánulnia, és nem az esküdtbíróság működésének szünetelését odaállítani az ügyvédi bajok bűnbakjául. Az ügyvédi rend, mint a magyar társadalom legképzettebb, legfüggetlenebb és legharcosabb tényezője, a múltban mindenkor intenzíven vett részt a közügyek intézésében, mert helyzeténél és képességénél fogva vezetésre hívatott. A háború utáni közéletet nézve, azt tapasztalhatjuk, hogy az ügyvédség szinte teljesen elvonult a közélet mezejéről, az őt megillető helyet észrevétlenül átengedte a talán kevésbé hivatottaknak. És ez a helyzeti eltolódás két irányban volt káros. Az egyik szempont, hogy maga a köz szenved amiatt, hogy talán nem egészen a vezetésre hivatottak intézik a különböző kommunitások sorsát és szabják meg tevékenységük irányát és így a közérdek végeredményben különböző érdekképviseletek — gyakran az eszméi magasságokba felemelkedni nem tudó — párharca alatt nyög. A másik oldalról pedig káros ez a passzivitás magára az ügyvédi rendre nézve. Ez utóbbinál hangsúlyozzuk azonban, hogy nem abból a szempontból, mintha az ügyvédség fokozottabb közéleti szereplésétől kizárólag partikuláris érdekeket várnánk, mert a politikai tapasztalatok — igen kis kivételtől eltekintve — azt mutatták, hogy az ügyvéd közéleti szere})lése nem merült ki speciálisan a kari érdekek oltalmazásában, hanem magasabbrendű jogérzékével ésetikájával olyan általánosan egészséges és tiszta légkör megteremtésében fáradozott, amely közvetve igen nagy szolgálatot és posszibilis helyzetet teremtett az ügyvédség egyetemének. Manapság divatos szólás-mondás, hogy: „Ügyvéd-