Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Közjog ellenes jogszabályszaporítások

158 ellenes tendencia van". Én ezt ilyen formában nem vagyok hajlandó elfogadni, hanem inkább azt állítom, hogy ügyvédi lethargia van. A magunk szűk közgyűlési terméből elvész a hangunk a fórum nagy zajában, hanem ha közülünk minél több az exponensünk a fórumon, akkor a halk szavaknak is több a súlyuk. A „sok az eszkimó, kevés a fóka" elve gazdasági kérdés, ez a mi harcunk, ezt nekünk kell megvívnunk és e téren az államtól sokat nem várhatunk, de igenis elvárhatjuk azt, hogy tengernyi gazdasági bajunk és küzdelmünk közepette ne gáncsolják el a magyar igazságszolgáltatás nagyszerűségét és előrehaladásunkban ne szedjék fel a síneket és ne szűkítsék meg a mi igazi terrénumunkat: ne építsék le a pert és a bíróságokat! Rövidlátó állami politika az, amelyik a bajokat tünetileg kezeli és nem néz egyebet, mint a fiskus pillanatnyi érdekeit. Azonban nemcsak az állam rövidlátó, hanem — legyünk őszinték — jó magunk is azok vagyunk, akik a közélet mezejéről lassan leszorultunk, vagy le hagytuk magunkat szorítani. Mert ha az ügyvédség nagyobb számban s nagyobb lelkesedéssel venne részt a közéletben, ahol vezetésre van predesztinálva, eleve megakadályozná az olyan légkör megteremtését, amelynek a következménye az, hogy évek óta egyebet nem kapunk, mint orvtámadásokat a régi, klasszikus jogintézményeink és ezeken keresztül rendünk ellen. Csak egy olyan társadalomban lehet efemer értékű pénzügyi szempontokból az európai nívón álló igazságszolgáltatást lebalkánizálni, ahonnan hiányoznak kellő mérvben a vezetésre hívatott, képzett és egészséges szociális és jogérzékkel bíró szabad ügyvédek! Mindennek megvalósítása pedig nem ábránd, csupán egy kis céltudatos, szívós munkára van szükség és akkor amilyen mértékben foglal helyet a fórumon az ügyvéd, olyan mértékben fognak a kamarák évi jelentéseit tartalmazó kötetek füzetekké vékonyodni. Dr. kisleéli Szalay Zoltán. A budapesti ügyvédi kamara jelentése évről-évre szomorúbb képét tükrözi az ügyvédségnek. A szűk határok közé szorított ország sanyarú gazdasági viszonyai magukban véve is nagy bajt jelentenének az ügyvédi karra nézve, amely Nagy-Magyarországból nemcsak áthozta a túldimenzionáltságát, hanem még növelte is ezt a, bajt a menekült ügyvédek és a tisztviselőkből ügyvédekké vált új kartársak száma. Sajnos, ez a kóros szaporodás az 1929. évben sem állott meg, mert — ha kis mérvben is — még mindig növekedett a budapesti kamarában