Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

által kívánt törvényes szabályozásra. A tárgyalás alatt levő biztosítási törvénytervezet úgylátszik ennek az anomáliának teljes tudatában készült is el, mert 85. és 86. §§-ai a kérdést kielégítően rendezik. A 85. § szerint a biztosított, amennyiben a szerződésről tudott, csak akkor felel a díjért, ha az adásvételi szerződésben a biztosítást kifejezetten átvette, ha pedig a fennálló szerződésről nem volt tudomása, úgy a 86. § szerint módjában van a szerződést a tudomásrajutástól számított 30 napos felmondással megszüntetni. Remélhetőleg a Tervezetnek ebből az intézkedéséből rövidesen törvény lesz és ezzel a biztosítási szerződés teljesen el fogja veszíteni azt a veszélyes jellegét, hogy adott esetben a törvény hiányosságánál fogva, mint ius in re terheljen olyan felet, akiben a szerződéskötési consensus teljesen hiányzik. Dr. Fonyó György Kizárás vagy felszámolás. Egyik kollégánkat a minap némileg elkalandozó előadásában, miközben többször a Kúria állandó gyakorlatára hivatkozott, azzal szakította félbe a tanács elnöke, hogy kérem, ügyvéd úr, a Kúriának nincs állandó, csak változó gyakorlata. Ezen véleményt élénken megcáfolja a Kúria egyik utóbbi, C. IV. 5648/1929. sz. ítélete, amely midőn kimondja, hogy „amint a társtag kilépése esetén is a társaság csak akkor maradhat fenn, ha a kilépő tagon felül annak legalább még két tagja marad, úgy valamelyik társtag személyében beállott fontos okból e társtag kizárása is csak abban az esetben foghat helyet, ha a társaságnak a, kizárt tagon felül legalább még két tagja van." A kir. Kúriának a kizárás kérdésében folytatott évtizedes és állandó gyakorlatát erősíti meg. így már K. 630 900. Minthogy ezúttal csak a kizárás kérdésével kívánunk foglalkozni, csupán megemlítjük, hogy a fentidézett döntésnek-a két tag egyikének kilépése esetére vonatkozó része — úgy tetszik — a Kt. 15. §. 3. bekezdését sérti. A kizárás tekintetében folytatott és jelenleg is fennálló gyakorlat tekintélyes helyről bírálatban részesült, így Vályi: Magyar cégjog 170. old. Annak igazolására, hogy a kizárás tilalma, tehát a tá rsasa g felszámolásának megkövetelése a felek között igazságtalan lehet, elegendő Nagy Ferenc példájára hivatkozni (Magy. keresk. jog I. 303 old.), midőn a kizárandó tag, aki alig járult valamivel a társasághoz — esetleg egy régóta fennálló üzletbe lépett — tetemes visszaéléseket követ el. Ilyenkor helyesebb volna a csendes társaságról szóló 1930:Y. t.-c. 120. §-ának analógiájára kimondani,