Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Biztosítási díj mint dologi teher

151 közadóstól megszerezte, lényegileg tehát követelése a biz­tosítással egyidejűleg jött létre, tekintet nélkül arra, hogy a váltókezesség alapján történt fizetés és az áruk elvitele későbbi időpontban történt". A Kúria határozata tehát negligálja a zálogjog alapítására menő igényt és a megalapított zálogjog közötti külömbséget és a csupán kötelmi erejű zálogjognyujtási igény és a dologi erejű zálogjog közötti külömbséget elmossa. Ezen részében te­hát a Kúria ítélete nóvumát teremt. Bár a magunk ré­széről egyenesen jogfejlődési jelenségnek észleltük a kö­telmi és dologi jog határainak elmosódását (lásd a Ren­deltetéses Javak és Kötelemvalósulás címen megjelent értekezéseimet), a Kúria határozatát aggályosnak és a régi felfogással szemben ellentétesnek tartjuk. B. S. X Biztosítási díj, mint dologi teher. Fenti cím alatt még 1929. októberében próbáltam arra a visszás állapotra rá­mutatni, amit a K. T. 484. § 1927. t.-c. divergáló intézkedései okoznak. Dr. doberdói Breit Zoltán a P. J. 1930. február-márciusi számában az eset felmerültének le­hetőségét beismeri és legnagyobb örömömre a kérdés elvi részében velem 100%-ban egyetért. Ami az esetek tényleges felmerültét illeti, arra nézve örömmel kell kijelentenem, hogy tényleg nem olyan könnyű hasonló eset megtalálása a leg­szorgosabb keresés dacára sem, mert a joggyakorlat ilyen irányú kifejlődése még nem öltött és talán nem is fog soha olyan arányokat ölteni, hogy úton-útfélen találhatók lesznek hasonló bírói határozatok. Eltekintve azonban a vidéki já­rásbíróságoknak 100 pengőn aluli ügyekben hozott és meg nem jegyzett számú hasonló ítélettől, a budapesti központi kir. Járásbíróság 150.027,1928. számú ítéletével egy biztosítási díjperben alperest azzal marasztalta, hogy nem vitás az, hogy felperes kötvényfeltételei értelmében függeléket állí­tott ki, nem volt vitás, hogy alperes ezt a függeléket vissza­küldte, nem volt vitás, hogy az eladó a tulajdonosválto­zást bejelentette, tehát a Járásbíróság alperest K. T. 484. §-a értelmében kereset szerint marasztalta. Ezt az ítéletet a Törvényszék a tényállás bővebb felderítése után 35 Pf. 16.869/1928. számú ítéletével helybenhagyta. Nézetem szerint épen a biztosító társaságok kötvényfel­tételei, amelyek tulajdonosváltozás esetében a biztosítás át­vételét az esetek túlnyomó részében kizárják, egyedül óvták meg a biztosítottakat attól, hogy el nem vállalt kötelmekből teljesíteniök ne kelljen, mert a bíróságoknak igen nehezen lett volna módjukban az eltérő törvényes rendelkezésekből a biztosítottak részére is kedvező kivezető utat találni. E kérdés eldöntését azonban mégsem lehet a biztosító in­tézetek kötvényfeltételeire bízni, ezért szükség van a dr. Breit

Next

/
Oldalképek
Tartalom