Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 4. szám - Vétel tulajdonjog fenntartásával a mai jogban és a M. M. T.-ban

144 rozatában kimondta: „Alaptalan az alperesi tömeggondnoknak a használati díj beszámíthatóságának a helyt nem állóságát és azt vitató támadása, hogy felperes az ezirányu követelését csak mint csődhitelező bejelentés útján jogosított érvényesíteni." Ifj. dr. László Árpád Visszkereseti igény kifizetetlen tartozás esetén. A Polgári Jog előző számában megbeszélés tárgyává tettük a Kúria egy döntését, amely a kártérítésre kötelezettet a sérült által még ki nem fizetett szanatóriumi ápolási díjak megfizetésére kötelezte. A Kúria P. VI. 6291/1927. sz. határozata (kelt 1929. szeptember 3. napján) egy másik érdekes változatban döntött a szóbanforgó jogkérdés felett. Alperes beszámítási kifogást emelt a követelés ellen azon az alapon, hogy a felperes adótartozásáért (őrlési adó) dologi kezesként felel. Az ítélőtábla a beszámítási kifogásnak helyt adott. A felperes e határozat ellen felülvizsgálattal élt. A Kúria a felülvizsgálatot elutasítja, de lényegileg elejti a másodbíróság állásfoglalását. A Kúria arra a ténymegállapításra támaszkodik, hogy alperes nem igazolta, hogy a szóbanforgó adótartozást kifizette volna és kimondja, hogy az alperest tehát fizetés híjján nem illette meg oly követelés, amelyet a felperes követelésébe beszámíthatna, mert a „kezesre csak a hitelező kielégítésével száll át a követelés". A beszámítási kifogás tehát nem alapos — idáig a bíróság a régi dogmatikus nyomon halad, azonban itt kezdődik az újdonság — mégis méltánytalannak tartja a Kúria alperes fizetésre kötelezését, mert a tényállás szerint felperes teljesen vagyontallan és fizetésképtelen, akin az alperes utóbb nem hajthatná be azt az összeget, amelyet dologi kezessége alapján a kincstárnak előbb-utóbb ő (az alperes) lesz kénytelen megfizetni. Ennek folytán az alperes nem köteles mindaddig fizetni, míg a felperes a fenyegető behajtási eljárást az adó kifizetésével vagy másképpen végleg el nem hárítja. Végeredményében tehát a Kúria gyakorlatilag érvényt juttat annak a körülménynek, hogy egy visszkereseti igény lehetősége fennforog. Az ítélkezési pszichológia szempontjából igen figyelemreméltó jelenség, hogy a Kúria ugyanakkor, amikor a beszámítás kérdésében nem akart szakítani a régi begyökeresedett felfogással, amely a visszkereseti jogosultság alapján az igényt akkor keletkezteti, amikor a fizetés már megtörtént, az ezzel tanúsított konzervativizmus mellett arra a meglepő új gondolatra jutott, hogy a majdan keletkezendő visszkereseti igény látható veszélyeztettsége ellen nyújtson orvosszert.