Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 4. szám - Szerzői jog és iparvédelem
136 azon az elven, hogy a szerzői törvény keretében kizárólag alkotói tevékenység nyerhet jogvédelmet. Felmerül itt az a kérdés, hogy kiterjed-e a szerzői jogvédelme törvényünk alapján a művészi termékek publicitásában olyan döntő fontosságú szerepet játszó gramophonfelvevő vállalatra avagy a filmgyártóra'? Az előbbinél a kérdés csakis nemlegesen dönthető el. Nem található a törvényben egyetlen olyan rendelkezés sem, amelyből okszerűen azt a következtetést lehetne levonni, hogy a felvevő vállalat a lemez elkészítésével szerzői jogok alanyává vált volna. — Az ipari államok szerzői törvényei ezzel szemben kifejezetten szerzői jogvédelemben részesítik a vállalatot is, sőt az osztr. tv. 23. és 28. §§-ainak rendelkezései szerint, ha a felvételt olyan üzem eszközölte, amely hasonló felvételekkel iparszerüleg foglalkozik, úgy a szerzői jog alanyaként — természetesen a mű szerzői jogának érintetlenül hagyásával — az üzem tulajdonosa tekintendő. Ugyanez a felfogás érvényesül a német törvényben is. Hazánk speciális viszonyainál fogva a törvény megalkotásánál az ipari szempontoknak nem akadt szószólója és ennek tudható be, hogy — bár itt nincs szó a szerző és a gyáros érdekeinek koliziójáról — a gyáros nem kapott védelmet a szerzői törvény keretében. Ha tehát valaki a nagy anyagi áldozatokkal és még nagyobb fáradsággal létrehozott lemezét technikai segédeszközökkel lekopirozza és azt forgalomba hozza, a gyárosnak nem áll módjában a szerzői törvény által nyújtott hatásos eszközöket igénybe venni és csak egy későbbi keletű törvény, az 1923. évi V. t.-c. sokkal, de sokkal kevesebb biztonságot nyújtó védőszárnyai alá menekülhet. A filmet előállítóra nézve a fenti kérdés már nem dönthető el ilyen kategorikus nemmel. A törvény a hetedik fejezetet külön fejezetként szenteli a mozgófényképészeti alkotásoknak. Már itt kell megemlíteni, hogy a technika legújabb csodája, a beszélőfilm, minthogy az minden tekintetben mozgófényképészeti alkotás, a most említett fejezet rendelkezései alá esik. A törvény 73. §-a a mozgófényképészeti művetr amely fogalom alatt a mozgófényképmutatvány alakjában megjelenő terméket, vagyis a vetitő filmen lepergő produktiót érti, részesíti szerzői jogvédelemben, de csak akkor, „ha szerzője a cselekmény kitalálásában vagy a színrealkalmazás és elrendezés módjában vagy a bemutatott események és egyéb ábrázolások csoportosításában vagy egyéb módon a luünek egyéni és eredeti jelleget adott". A szakasz nem mondja meg közvetlenül, hogy ki tekintendő a filmnél a a szerzői jogok alanyának, hanem a mutatvány tartalma szerint az írói művekre, a képzőművészeti alkotásokra vagy a fényképészeti művekre megállapított szabályok alkalmazását teszi kötelezővé. Ebből a rendelkezésből pedig okszerűen csak az kö-