Polgári jog, 1930 (6. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 4. szám - Szerzői jog és iparvédelem
137 vetkeztethető, hogy a felvétel tárgya dönti el, hogy ki válik a szerzői jogok alanyává. Ha a felvétel tárgyát egy tisztán fényképészéti objektum, pl. tájkép vagy más hasonló téma képezi, akkor a mozgófényképészeti mű a fényképészeti művekkel egyenlő védelemben részesülvén, a 68. §. szerint az eredeti felvétel szerzője vagyis a filmvállalat tekintendő a szerzői jogok alanyának. A 73. §. egyébként némileg ellentmond a 68. §-nak, mert míg ez utóbbi szakasz minden megszorítás nélkül ad kizárólagos jogot az eredeti felvétel szerzőjének a fényképezéssel előállított mű töbszörösítésére, közzétételére és forgalombahelyezésére és mechanikai vagy optikai készülékek segélyével való üzletszerű bemutatásra, addig a 73. az ilyen tárgyú mozgófényképészeti művet csak akkor „részesíti a fényképészeti műveket megillető védelemben, ha szerzője annak egyéni és eredeti jelleget adott." Már most felmerül az a kérdés, hogy ha a produkció tárgyát valamely színműszerű cselekmény képezi, amelynél a némavagy beszélőfilmet készítő vállalat sem a „cselekmény kitalálásában", sem pedig a „szinrealkalmazás és elrendezés módjában", sem pedig a bemutatott események és egyéb ábrázolások csoportosításában" semmi rész sem illeti meg, részesül-e a filmvállalat ex lege szerzői jogvédelemben? Ez esetben szerintünk a film vállalat nem szerez szerzői jogokat, mert az ilyen tárgyú filmeknél a törvény rendelkezésénél fogva az írói művekre megállapított szabályok az irányadók, ezek szerint pedig csak az alkotó tevékenység és a 8. §. keretein belül az adaptáló és előadói művészi tevékenység részesül jogvédelemben. A mozgófényképészeti filmet előállító vállalat tehát akkor, amikor egyszerű tájképeket vesz fel, ex lege szerzői jogok alanyává válik, amikor pedig óriási befektetéseket igénylő néma- vagy beszélőfilmet vesz fel, nem számíthat a szerzői törvény védelmére. Pedig nem esnék semmiféle jogsérelem a művészi munkán, ha a törvény kiterjesztené védőszárnyait parallel minden esetben a vállalatra is. Ügy vélem, hogy ez utóbbi megoldás, még akkor is. ha talán rendszerbeli szépséghibát lehet a szemére vetni, felel meg a méltányosságnak és remélhető, hogy a jövő jogalkotásánál már figyelembe is fog részesülni. Dr. Trcbits Herbert