Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A nemi erkölcs a bíróság ítélkezésében

60 t luImi felfogásnak ingadozó, sőt. egyének szerint változó voltát a nemi erkölcs terén, a második eset pedig a ténybeli és lélektani komplikált voltát a nemi élettel kapcsolatos tényállásoknak. Például a második esetben a helyes fiziológiai és lélektani szempontból nézve a tényekei, nemcsak büntetőjogi beszámítás alá eső erőszakos nemi közösülés büntette, hanem még magánjogi csábítás tényálladéka sem forog fenn. Ebben a. fejtegetésemben nem akarom a témát teljes egsézében kimenteni. Nem foglalkozom itt e folyóirat jellegénél fogva sem a kérdés büntetőjogi vonatkozásaival, másrészt részletesebben csak a házasságon kívüli viszonyok jogi kérdéseit ismertetem,- a házassági jog nemi erkölcsi problémái közül csak egyet-kettőt fogok futólag érinteni. A házasságon kivüli nemi viszony jogi elbírálásánál a döntő szó mindig a turpis causa volt. A házasságon kivüli nemi viszony ós nemi érintkezés a jó erkölcsökbe ütközik, tehát az ezzel kapcsolatos követelések és igények jogsegélyben nem részesülnek. Úgyhogy egészen a legutolsó évekig a házasságon kivüli viszonnyal kapcsolatban egyedüli jogi jelentőségű perek az úgynevezett apasági keresetek, illetve jogilag helyesen a természetes gyermek tartása iránti igények voltak. A tartási kötelezettség azt a férfit terheli, aki a kritikus időben a nővel közösült. Az állandó gyakorlat szerint nem vethető ellen az exceptio plurium concubentium és az anya azok között, akik vele a kritikus időben közösültek, szabadon választhatja meg azt, aki ellen tartási igényt akar támasztani. Azt, hogy a gyermeknek a tartási igény kötelezettjétől való származása ki van zárva, hogy a férfi a nemzésre képtelen (Curia, 583/1908) nem bizonyítható. Amennyiben a kritikus időben való nemi érintkezés igazolva van, csak a feslettség kifogása hozható fel. E tekintetben a bíróság csak az egészen kirivó esetekben állapítja meg a feslettségét. Elvileg- feslett életmódot folytatónak az a nő tekinthető, aki üzletszerűen vagy a szeméremérzés télies hiányával közösült (Kúria P. III. 6401/922, P. III. 6611/1922). Az egves gyakorlati esetekben feslettség állapíttatott meg, ha a nő másokat felhívott, hogy hozzá férfiakat hozzanak közösülés céljából (Kúria 10/1906). aki ágyassági viszonyban él és másokkal is közösül (Kúria 610/1902), ellenben magában az, hogy a közösülésért pénzt fogad el (Kúria 516/-902) még nem állapítja meg a feslett életmódot. Magábanvéve az, hosry a nő a 15 éves fiút elcsábítja, még nem mutat feslettségre, ha azonban 12—13 éves fiukkal is fajtalankodik, ez már igazolja a feslettségét. (Kúria 207/1901).