Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A nemi erkölcs a bíróság ítélkezésében

61 Az a nő, aki a férfiakat közösülésre csábitja és mások előtt is közösül, mégha pénzt nem is fogad el: feslett, A házasságon kivüli nemi érintkezésnek a jóerkölcsökbe ütköző volta mellett is azért honorálta a törvényhozás és a birói gyakorlat a gyermek tartására irányuló igényt, mert társadalmi okokból a gyermeket akarta védeni és nem akarta a turpis causa jogi minősítése miatt a gyermeket sújtani. Látjuk azonban, hogy a tartási követelésnél a feslettség kifogása folytán az anya erkölcsisége mégis szerepet játszik. A Code Napóleon következetesen keresztülviszi a turpis causa elvét és a 340. §. tiltja a természetes apaság jogi megállapítását, sőt vérfertőzés és házasságtörésből származó gyermekeknél még az anyának a gyermekkel való jogi kapcsolatát is megszakítja (342. §.). A tartási követelést részint a természetes apaságból származó családjogi követelésnek, részint delictumból, illetve quasi delictumból származó követelésnek tartják. Mivel az exceptio plurium concubentium kifogása fel nem hozható, sőt a férfi nemzésre való képtelensége sem igazolható, a gyermek elismerése esetén kivül az apaság vélelme fenn nem tartható. A tartásra kötelezettnek különben sincs a gyermek felett semmiféle atyai hatalma, a férfi rokonságával a gyermek kapcsolatba nem kerül, családjogi kapcsolat jogilag fenn nem forog. Delictum sem alapja ennek a követelésnek, mert a férfinek házasságon kivüli nemi érintkezése nemcsak jogilag nem tilos, hanem az erkölcsi felfogás szerint sem ütközik a jó erkölcsökbe. Unger szerint itt a saját veszélyre való cselekvés (Handeln auf eigene Gefahr) esetéről van szó. Ez ellen a jogi szerkezet ellen azt lehet felhozni, hogy a tartási követelés nem kártéritési követelés, másrészt nem is az anya, hanem a gyermek követelése. A saját veszélyre való cselekvés fogalma nemcsak a kártéritési követelések keretében használható, hanem mindenütt, ahol valamely megengedett cselekmény jogi kötelezettséget von maga után az esetben, ha bizonyos várható események, melyek a cselekménnyel kapcsolatban lehetnek, bekövetkeznek, vagyis azonos a tágabb értelemben vett veszélyviselés fogalmával. Ami a másik ellenvetést illeti,^ a gyermek ugyan a névszerinti jogositott és az ő javára szolgál a tartási követelés, ő a tárgyi védettje ennek a jogszabálynak, de mivel a tartás enélkül egészen a természetes anyát terhelné, tulajdonképpen az anya terhén könnyit, amely a gyermek születése folytán hárult reá. Tulaj donképen az anyának és a gyermeknek is van aktoratusa, a két jog terjedelme nem egészen azonos. A gyakorlat szerint az anya igényét gyámhatósági jóvá-