Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - Eladó kártérítési igénye ingatlan vételügylet nem teljesitéséből

35 Latban, már nem alapügylet, mely kifejezés csupán és kizárólag a váltóadóssági szerződés alapjául szolgáló ügylet megjelölésére használható. Alapügylet tehát csupán és kizárólag ez az egy van, amelyben a leszámítoló hitelezők, akárhányan vannak és akárhány leszámítolás történt, nem szerepel és igy az alapügylethez rendszerint semmi közük. Ha rosszhiszemű a harmadik, akkor a törvény erejénél fogva lehet vele szemben felhozni az alapügyletből merített kifogást. Dr. Móricz Sándor, kir. törvszéki biró. X Eladó kártérítési igénye ingatlan vételügylet nem teljesítéséből. Előre bocsátjuk, hogy mai kereskedelmi jogi gyakorlatunk az eladó kártérítési igényét jobban megköti, mint a vevőét, A vevő ugyanis fedezeti vétel nélkül igényelheti az úgynevezett abstrakt kár megtérítését. Vagyis a szerződésbeli ár és a teljesítés időpontjában fennálló ár közötti különbözet megtérítését, ezzel ellentétben az eladó abstrakt kárigényt nem érvényesithet, vagyis az eladónak nincs joga egyszerűen arra az álláspontra helyezkedni, hogy a szerződést nem teljesítő vevő az eladott áru vételárosökkenését térítse meg, hanem az eladó csupán akkor élhet kártérítési igénnyel, ha az eladott árut vevője rovására előbb értékesítette és igy a konkrét kár megtérítését, ami a tényleg foganatosított eladással állott elő, igényelheti csak. A külföldi joggyakorlat az eladó és vevő jogi pozíciója közötti ezt a különbséget nem ismeri és a kereskedelmi felfogásnak ez a különböztetés aligha is felel meg. Ebben a kereskedelmi jogi gyakorlatban lelte magyarázatát az a körümény, hogy magánjogi gyakorlatunk még merevebben zárkózott el az eladónak a vételügylet nem teljesítéséből folyó kártérítési igényével szemben. Ez az elzárkózás oly^ nagy méretű, hogy birói gyakorlatunkban igen ritkán jelentkezett az az eset, amikor az eladó az ingatlan vételügyletnek a vevő általi nem teljesítése okából az ingatlannak időközben bekövetkezett értékcsökkenése alapján kárt igényelt volna. Az infláció idején ez a kérdés gyakorlati aktualitással nem birt, de a béke idők birói gyakorlatát sem igen foglalkoztatta ilynemű jogvita. A Kúria P. V. 4771/1927. számú határozata egy ilven az ingatlan értékcsökkenésére alapított kárigényt bírált el, és pedig nemleges irányban. Kiindulásában a kúriai ítélet megállapítja, hogy a vevőnek a vételügvlettől történt egyoldalú elállása folytán a, felperesnek joga nyillott a foglaló megtartására, sőt arra is, hogy amennyiben a vevő egy-