Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A biankó váltó lejárata

34 alkalmas, hogy a váltói kötelezettség' nem is valóságos kötelezettség. A fennebbiekben kimutattam azt, hogy a váltói nyilatkozat megtétele már létrehozza a kötelezettséget a fedezeti váltó esetében is és a közvetlenül szerződő váltóhitelezővel szemben is. Itt talán az a gondolat akar kifejezésre jutni, hogy a váltói kötelem létesítése az alapügylet mellett nem kívánja az alapügyletben megállapított kötelezettséget többszörözni, hanem megerősítem. Hogy a váltó átadása nem lényeges kelléke a váltóikötelezettség keletkezésének, a fentiekben igazoltam. A váltó átadása azért szükséges, hogy azt a hitelező érvényesítés esetén felhasználhassa, mert a létező váltóügylet csupán a váltó birtokával bizonyítható; avagy azt forgalombahozás esetén továbbadja. Tehát nem a váltóadás és nem az alapügylet a váltóügylet alkotója, hanem a feleknek ezirányu megállapodása és a váltónyilatkozat megtétele, amely az alapügylettől elvileg és különösen a váltóhitelező, váltóbirtokos szempontjából teljesen független. Tehát a cikk azon állítása sem helytálló, hogy váltóadása esetében nem a váltó, hanem az alapul szolgáló ügylet által vállal a váltóadós kötelezettséget, mert ezzel szemben a helyes álláspont az, hogy a váltónyilatkozat tétele önmagában az alapügyletre való figyelem nélkül a váltókötelezettséget létrehozza és azt bizonyítja sőt a kötelezettséget kizárólagos hatállyal megtestesíti. A cikk azon kitétele, hogy az alapügyletbeli kötelem váltóügylet esetén is megtartja eredeti jellegét, nyilván azt jelenti, hogy a hitelező a váltó félretételével az alapügylet alapján is perelheti adósát, azonban ily esetben az adós csak ugy marasztalható helyesen ha a fedezeti váltóját visszakapja. A 88. lap 1 bekezdésében foglalt az a kijelentés, hogy a váltóadósnak a váltóbirtokossal szemben az alapügyletből meríthető kifogás felhozási joga a váltóügylet absztrakt jellegét cáfolja, szintén téves, mert ennek az állitásnak téves voltát a fentebbiek szerint igazoltam. Az a tétel sem fogadható el, hogy a jóhiszemű harmadik személy is valami ujabb alapügylet utján jut a váltó birtokába; közvetlen váltóbeli előzőjével szemben tehát annak az alapügyletnek alapján érvényesiti a váltót, melynek alapján a váltó birtokába jutott. Ez a tétel különösen azért nem áll, mert érvül hozatott fel annak igazolására, hogy a váltóadás nem elvont ügylet. Kimutattam, hogy az alapügylet mily viszonyban áll a váltóügylettel és hogy a kettő között minő a kölcsönös hatás. Egyébként a leszámitolás, mellyel a harmadik személy megszerzi a váltót, ha valamilyen ügylettel áll kapcso-