Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A rendelvényes mint váltóbirtokos

30 volna bizonyítani, hogy a felperes a kereseti váltót a kibocsátótól a rendelvényre nézve kitöltetlenül kapta." (U j Gr. 521. old. C. 152Ö/1901.) Lényegtelen kérdés, hogy az eredeti határozatok így szólnak-e, vagy a határozatok hiányos kivonatban kerültek nyilvánosságra. A fő az, hogy a közfelfogás szerint „az, aki magát rendelvényesként a váltóba beírta, nem váltói uton jutott a váltó birtokába", értelmezvén a szókat azok rendes polgári értelmük szerint. A partikuláris gyakorlat ennek folyán olyképen ferdült el, hogy annak megállapítása végett, hogy a rendelvényes váltójogi átruházás utján jutott-e a váltó birtokába, nemcsak azt vizsgálja, hogy a váltót melyik váltókötelezettől szerezte meg; hanem azt is, hogy a váltóürlap megfelelő helyére a rendelvényes maga irta-e be a nevét vagy pedig előzőjét így tehát valahogy ott tartunk, hogy ha a leszámítoló cégbélyegzőjét a rendelvényes nevének szánt helyre üti, ugy nem váltói uton jutott a váltó birtokába, de ha a leszámítolást igénylő fölös udvariasságból a bélyegzőt elkapja és maga nyomja a váltóra, akkor a leszámitoló jóhiszemű harmadik személy, ki váltói után jutott a váltó birtokába. Lehet, hogy ezt a meggondolást a döntvénytári szövegen felül még az ősi váltó ama sématikus formája is befolyásolja, melyben a kibocsátó határozott személyt nevezett meg rendelvényesként. Ez azonban alig hihető, mert a váltó ma már elsősorban nem az országok közt való valutáris nehézségek áthidalója, bár erre kiválóan alkalmas és használatos; hanem a hitelélet közszükségleti cikke, tekintet nélkül a kereskedelmi kapcsolatok helybeli távolságára, vagy a távolságok valutáris különbözőségére. A hitelező, aki ugyancsak hitelt keres, ma sokszor a bankok egész sorához kénytelen fordulni, míg váltóját leszámítolják. Nem töltheti ki tehát a rendelvényes nevét előre, hanem a kitöltést arra bízza, — megbízza — aki a váltóért pénzt ad. (Az most nem tartozik ide, hogy a váltót saját rendeletre állithatja ki és első forgatóként alái rhatja.) Lehet az is, hogy a régi utólagos telepitésekkel járt zűrzavar emléke, kapcsolatban a bianco rendelvény kitöltésével, befolyásolja ezt a meggondolást, de ez ma túlhaladott dolog ós a Y. T. 93. §-a világosan megadja a váltóbirtokosnak azt a jogot, hogy az üres rendelvényt kitöltse és ha a váltót közvetlen előzőjétől szerezte, ugv még a kifogások érvényesítése tekintetében sem érheti hátrány. A teória talán még más okokat is hozhat fel, bár nehezen tudok olyan okokat konstruálni, melyek megindo-