Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A rendelvényes mint váltóbirtokos

29 lezö azonban nem szükségképen rendelvényes, sőt a váltón nem is kell hogy szerepeljen. A hitelező a váltót leszamitoltathatja anélkül, hogy nevét a váltóra irja s ekkor a ^leszámítoló lesz a rendelvényes. Per esetén tehát az adósok meg lennének fosztva attól, hogy az eredeti hitelezővel szemben alapügyletből eredő kifogásokat érvényesítsenek, ha nem lenne szabály az, hogy az alapügyletből felhozható kifogások azzal szemben is érvényesíthetők, aki nem váltói uton jutott a váltó birtokába. Az ilyen rendelvényes, bár leszámítolás folytán jóhiszemű szerző, mégis nem váltójogi átruházás utján jutott a váltó birtokába, tehát vele szemben az alapügyletbeli hitelező ellen felhoztható kifogások érvényesithetők. Hogy tehát a váltó előlapján szereplő váltóbirtokois olyan jóhiszemű harmadik személynek legyen tekinthető, aki az elfogadóval szemben a V. T. 92. §-ának kedvezményét igénybe veheti, szükséges, hogy váltójogi átruházás utján jutott légyen a váltó birtokába, azaz hogy az a személy, akitől a váltót szerezte, előzőjeként a váltón szerepeljen. Ezt nevezhetjük forma nélküli legitimációnak. Az ilyen, nem váltójogi átruházás utján szerzett váltóknál a leggyakoribb eset az, hogv a váltón az alapügyletbeli adós elfogadóként szerepel, az eredeti hitelező a váltón nincs, a harmadik személy pedig: kibocsátó és rendelvényes (saját rendeletre). A harmadik személy tehát magát kibocsátóként, illetve rendelvényesként „beirta" a váltóba. Előfordul az is, hogy a rendelvényes tekintetében kitöltetlen váltón rendelvényes gyanánt tünteti ki magát az, aki a váltót a forgatótól szerezte meg. Míg tehát a váltó hátlapján üres forgatmány után bármennyi hátirat nélkül történt átadás a legitimációra hálással nincs, a váltó előlapján nem váltókötelezettől való szerzés rendszerint megállapítja a váltójogi átruházás hiányát. Az ilyen kifejezések, mint „magát beírta", „magát kitüntette", a döntvénytárakban szerepelnek és sryakran szószerint értetnek. Ugyanott olvasható, hoe;y^,,aki a váltót rendelvényre kitöltve kapta, a váltót váltói uton szerezte meg", amiből az következnék, hogy aki a váltót rendelvényre kitöltetlenül kapta és magát rendelvénvesként beirta,'az nem váltói uton jutott a váltó birtokába. Ugyanerre a konklúzióra jut az idézett határozat is a következőkben: „Helyes tehát a másodbiróságnak az a jogri álláspontja, hogy az alperesek a kibocsájtóval fennálló viszonyukra alapított kifogásuknak a felperessel, mint a kereseti váltó rendel vényesével szemben leendő érvényesithetése véget, a, felperes jóhiszeműsége esetén azt tartoztak