Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám - A rendelvényes mint váltóbirtokos

28 JOGGYAKORLAT XA rendelvényes, mint váltóbirtokos. A váltóleszámítolással foglalkozó intézetek részéről bizonyos idegenkedés tapasztalható az olyan váltókkal szemben, melyeket a kibocsájtó nyújt be, illetve melyeken a leszámitolónak rendelvényedként kellene jelentkeznie. Ennek az idegenkedésnek oka részben abban keresendő, hogy az escomptáló rendelvényes nem egyszer jutott abba a kellemetlen helyzetbe, hogy a perben nem jóhi­szemű harmadik személy gyanánt kezelték, minek foly­tán a kibocsátóval szemben felhozott kifogásokat tűrnie kellett. Pedig a V. T. a rendelvényesnek is biztosit ja a kor­látozott kifogásolási jog kedvezzményét. Mig a V. T. 9. §-ának a kifogások szempontjából a V. T. 92. §-ával azo­nos értelme a forgatmányosnak nyújtja e kedvezményt; addig a tágabb vonatkozású 92. §. ezt az előnyt a többi váltóbirtokosra, tehát a rendelvényedre is kiterjeszti. A rendelvényes tehát éppen olyan jóhiszemű harmadik sze­mély lehet, mint a forgatmányos. Sematikusan nézve a dolgot, a leszámitoló rendelvényes a kibocsátóval szem­ben a leszámítolási ügylet formájában létrejött kölcsön­szerződés alapján közvetlenül szerződő fél, az elfogadó­val szemben pedig jóhiszemű harmadik személy. Azonban ahogyan a V. T. 36. §-a a váltó hátlapján jogosítottaktól a hátiratok összefüggő láncolatán alapuló legitimációt kiván, mely tekintet nélkül a váltóbirtokos jó-, vagy rosszhiszemére a váltóbirtokos birtokosi mivoltát kell hogy igazolja; ugy a gyakorlat a váltó elő­lapján jogositottaktól is bizonyos fajta, bár forma nélkül való legitimációt követel, mely viszont nem a váltóbirto­kos birtokosi mivoltát igazolja, hanem a rendelvényest legitimálja abból a szempont hói, hogy a V. T. 92. §-ának kedvezményét igényelheti-e ? Ez a gyakorlat azon a meggondoláson alapul, hogy minden váltóügylet valamely köztörvényi ügylet sűrí­tett kifejezése, tehát az alapügyletben szemben álló felek részére az ügylet váltói formájában is módot kell nyúj­tani arra, hogy az alperes az ügylet keletkezése és le­bonyolítása körül támadt kifogásait a közvetlen hitelező­vel szemben érvényesithesse. Ha tehát az elfogadó és ki­bocsájtó a hitelezőtől kapott kölcsön biztosítására váltót adnak, ugy a váltó perlése esetén rendelvényes hitelező­jükkel szemben sikeresen védekezhetnek azzal, hogy a kölcsönt pl. megállapodásszerüen visszafizették. A hite-

Next

/
Oldalképek
Tartalom