Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 6. szám - Önbiztositási kikötés megsértése a biztosított által

288 zásit — amely egy jogkérdés eldöntésénél , talán szintén figyelmet érdemel. Az 1927:XXL t-c. 26. ^-a azt mondja, hogy „az üzemutódlást az üzemnek az eredeti adós üzemével való azonossága esetében a szerzés jogcímére tekintet nélkül meg kell állapítani." A 27. §. pedig arról szól, hogy az üzemet visszterhes ügylettel szerző üzemutód a tartozásról kimutatást kérhet. A rendes jogászi és logikai magyarázat mellett e törvényes rendelkezéseknek azt az értelmet tulajdoníthatjuk, hogy felelősségige] — az üzem azonossága esetén — a valamilyen címen szerző utód tartozik. A törvény e világos értelme mellett — a törvényértelmezés normális jogászi módszerének nézőpontjából, a döntvényben kifejezésre jutó, merész logikájú okfejtést nem találom meggyőzőnek, Dr. György Ernő. Önbíztositási kikötés megsértése a biztosított által. Olyan kárbiztositási szerződéseknél, ahol a biztosító kockázata igen nagy, illetve fokozott a lehetőséige azon esemény bekövetkeztének, amely ellen a biztosítást kötötték, a biztosító intézetek u. n. önbiztositási feltételt is felvesznek a biztosítási szerződésbe. Különösen előfordul ez a kikötés a malmok tüzikán elleni biztosításánál, olyannyira, hogy az egyezményes magyar biztosító intézetek nem is fogadnak el malombiztositást 20—25% önbiztositás nélkül. Az önbiztositás lényege abban áll, hogy a biztosított objektum felbecsült értékének csak 75—80%-ára vállalja a biztosító a kockázatot, u biztosított csak ezen érték után fizet dijat, de kár esetén is csak ezen értéket liquidálják. Lényeges feltétele az ön: biztositásnak, hogy kár esetén a biztosittatlanul maradt percentuális érték erejéig a biztosított saját maga maradjon vagyonikig felelős, mert csak így érhető el az önbiztositás célja: a biztosított anyagi felelősségével, garancia a kárt elhárító óvóintézkedések betartására. Mi történik azonban akkor, ha a biztosított a kötvény rendelkezései ellenére megszegi a szerződést és az önbiztositási értéket egy másik biztositónál biztositjal Ebben a kérdésben a KT. 472. §-ára vagyunk utalva. Nézetem szerint ebben az esetben a biztosított a szerződésnek egyik lényeges feltételét sérti meg, erre az esetre azonban a KT. írott kádenciát nem tartalmaz, sőt a kúriai joggyakorlatban sem találtam erre a kérdésre választ. Ez végeredményben nem csodálni való, mert az önbiztositás sem régi keletű forma, ezenfelül régebben nem lehetett találni olyan biztosító intézetet, amelyik az ilyen pótbiztositásokat elvállalja. Lehetne a K. T. 475. §-ának analógiájára azt mondani, hogy miként a szerződés megkötésekor „fontos körülményeket valótlanul adott elő" a biztosított és ezzel a másik szerződő félnek joga van a szerződést akár kereset, akár kifogás alapjában meg-