Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

139 I.) A hitel keletkezésénél az adósvédelem legfontosabb eszköze az uzsora büntetése. A^égeredményben ez is hitelvédelmi intézkedés, mert magasabb kögazdasági követelmény, hogy az adósok az elharapózott uzsora következtében tönkre ne menjenek, hitelképességüket teljesen el ne veszítsék. A régebbi uzsora joggyakorlatot Zsögöd vette hatalmas támadás alá, kimutatván, hogy nemcsak a kölcsönből, hanem az egyéb hitelügyletekből eredő uzsorát is büntetni kell. Sőt ő az u. n. reáluzsorát (melynél nincs hitel) is üldözendőnek tartja. Közbevetőleg megjegyezzük, hogy magánjogunk a Zsögöd mutatta irányban fejlődik, mert M. t. k. 977. §-a nagyjában ugyanazon előfeltételek mellett mint az u. t. 1. §-a, magán jogilag semmisnek nyilvánítja azt a jogügyletet, mellyel aránytalan nyereség köttetik ki, vagy szereztetik meg. A magánjogi semmisségnek a jövőben tehát nem lesz feltétele a hitelezés, vagy a fizetési halasztás adása; a reáluzsora ügyletek is semmisek lesznek. A büntetőjog is ebben az irányban halad. A múltban a hitelt tévesen a kölcsönnel azonositották és büntetőjogilag is csak az uzsorás kölcsönöket üldözték; ujabban már elismeri a Kúria, hogy az u. t. 1. §-a nem csupán kölcsönzerzésről, hanem általánosságban hitelezésről, illetve fizetési halasztásról szól. (1926. nov. 4. B. II. 6977/ 1925. Bj. dt. XX. 69.) Az uzsora joggyakorlatából kiemelendőnek tartjuk, hogy a 8%-os kamat-maximum áthágása esetén sem állapították meg az uzsorát, midőn a magas kamat a koronaromlásnak volt az ellenértéke. Hasonlóképen nem forog fenn uzsora, midőn a hiteltőkét bár be nem jegyzett kereskedő veszi igénybe, de nyilvánvalóan üzleti célokra s az üzleti eredményben maga a hitelező is részesedik. A hitelező védelmére szolgál viszont az u. n. hitelezési csalás üldözése. A Btk. 384. §-ánál szembetűnik, hogy az 1908. évi novella nincs reá kiterjesztve, s ez a törvényhely még mindig a „ravasz fondorlat" tényálladéki elemmel operál. Más helyen kimutattuk (A hitelezési csalás, I. K. 1927.). hogy a fondorlat fogalma az idők folyamán minő változáson ment át. Még a Btk. megalkotójának, Csemeginek is az volt az álláspontja, hogy az igazmondásra való különös kötelesség1 megsértése által — ha ilyen létezik is — csalás nem követtetik el. (Cs. K. művei II. 432.) Az egyszerű hazugság tehát a nyolcvanas években egyáltalán nem volt elegendő, de még maga a fondorlat sem, amely alatt pedig cselszövénvt, ármánvkodást, kápráztatást és alattomos mesterkélést értettek. (Btk. min. ind.) Mindezeken felül 10*