Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 4. szám - Hitelügyletek és a büntetőjog

140 megkívánták a ravaszságot is, mint a fondorlat magasabb fokát. Ilyen mentalitás mellett nem csoda, hogy a niin. ind. felkiált: kinek jutna eszébe a kereskedőt, aki amit hazug módon feldicséri, — e hazugságért, e reklámokért csalás miatt bűnvádi eljárás alá vonni! Azóta azonban nagyot fordult a világ! Rájöttek arra, hogy a hazug ember a társadalom ellensége, a hazugság pedig támadás a közgazdasági élet legérzékenyebb intézménye: a hitel ellen. A fondorlatos vagyonszerzést és vele kapcsolatos károkozást erélyesebben kezdték büntetni. Az idők jele volt, hogy a I. Bn. 1908-ban az egyszerű csalásnál elejtette a ravaszság kellékét. Majd az ujabb joggyakorlat is fokozatosan eltolódott a min. ind. felfogásától, jelesül a fondorlat fogalmához nem kívánta meg a cselszövényt stb., hanem mindinkább elfogadta az egyszerű hazugságot is tényálladéki elemnek; a kereskedelmi áruk szédelgő feldicsérése pedig egyenesen önálló bűncselekménnyé lépett elö. A hitelezési csalás judikaturája peclig sajátságos fordulatot vett. A gyakorlatból tudjuk, hogy különösen az utóbbi nagy gazdasági válság elején, amikor a feljelentések jelentékenyen megszaporodtak és főleg arra voltak alapítva, hogy fizetésképtelen adósok vásároltak hitelbe árukat, — bíróságaink alig hoztak marasztaló ítéletet a 384. §. szerinti u. n. hitelezési csalásban. Egyes biróságok u. i. 'igaz hogy már csak elvétve, de még mindig szigorúan ragaszkodtak a törvény betűihez, s megkívánták, a ravasz fondorlatot, mások pedig erősen a csalás tényálladékának eszmekörében élve a puszta hitelnyerés, illetve1 hitel-meghosszabbitás tényében nem látták kimerítve a hitelezési csalás tényálladékát és súlyt helyeztek arra, hogy a hitelező követelésének mi lett a sorsa, milyen eredménnyel végződött a behajtási eljárás, másszóval, hogy van-e kára a hitelezőnek'? A hitelezési csalásnak pedig tudvalévőleg semmi összefüggése nincs a kárral. Ámde még oly kiválósága a büntetőjognak, mint Finkey is azt a helytelen nézetet vallotta, hogy a pontos időben való visszafizetése a tartozásnak, kizárja e paragrafus tényálladékát. A sok téves nézet eredményeképen azután a Btk. 384. §-a u. n. holt §. lett. Az élet adta meg az irányváltozást a joggyakorlatnak. A hitelezők, főleg a kereskedők, az esetek túlnyomó részében akkor tették meg feljelentéseiket, amikor a végrehajtási lépések eredménytelensége ismeretessé vált előttük, illetve amikor már kétségtelenül kitűnt, hogy az adós fizetésképtelensége folytán egész követelésüket, avagy annak jelentékeny részét elveszítették. Akkor fordultak tehát a birósághoz, amikor már a káruk is bekövetkezett.