Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1. szám

4 zet is Ujgyanez-e: nem kutatom és nem kutathatom, mert nem áll rendelkezésemre statisztika arról, hány házas­ságban ur a férj és hányban az asszony. Az impresszióm az, hogy végeredményben a női nem elnyomásáról ko­molyabb panaszok nem igen hallatszanak. A házassági vagyonjogunk régtől fogva azon az elvi alapon áll, hogy a házasság önmagában a nő vagyoni helyzetében semmi változást nem okoz, ami lényegében a római jog vagyon­elkülönöző rendszerének felel meg, kapcsolatban a do­tál is-paraphernális rendszerrel és enyhítve a közszerze­mény intézményével, amelyet magánjogi törvényköny­vünk uj törvényjavaslata íme kihámoz rendi jellegéből és egyetemes magyar joggá emel. A házasságon kiviili gyermek tartásáról és a nőnek a szülés körül felmerülő sürgős szükségletei fedezéséről, kielégítő módon gondos­kodik a bírói gyakorlat és egy közismert háborús ren­delet, amelynek hatálya azonban fenn van tartva. Marad a bontások sablonossága és az ezzel való visszaélés miatt nálunk is felhangzott panasz, amely azonban, ha bizo­nyos hátsó gondolatoktól megszabadítjuk, nem alapos. A szigorú vétkességi alapon felépített bontójog — minő a mi házassági törvényünk megfelelő része is — nem nél­külözhet egy oly biztonsági szelepet, amelynek segítségé­vel a tűrhetetlenné vált köteléket fel lehessen oldani ak­kor is, amikor a taxativ esetek egyike sincs jelen s a kö­telék az egyik felet mégis az őrületbe vagy az öngyilkos­ságba, kergetheti. E kérdéssel éppen legutóbbi számunk egy jeles cikke foglalkozik, arra tehát bővebben kitérnem nem szükséges. Egyelőre tehát — és ezt az észleletemet különösen ajánlom Excellentiád figyelmébe — nálunk a tények alakulása nem váltott ki általánosabb reformkivá­nalmakat a jog ez ágával szemben, s noha a mi gyerme­keink sem fogadnak már szót a szüleiknek s a mi nőink is csaknem mind kereső foglalkozást űznek, charlestont táncolnak és festik az ajkukat: jogunk ez átalakulással szemben elég ruganyosnak és elég szabadelvűnek mutat­kozik ahhoz, hogy a megváltozott viszonyokhoz automa­tikusan alkalmazkodjék. Excellentiád a római jog uralmának hatásaként és maradványaként a jog tultechnikázottságára méltóztatott

Next

/
Oldalképek
Tartalom