Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A végrehajtási eljárás s az igényper reformjához

115 szerezhető, hanem a lefoglalható követeléseket és az ingatlan haszonélvezetet kivéve, minden más dologi és kötelmi jog osztozik e sorsban. Legszembetűnőbb e téren az idegen dolgon való használati, bérleti jognak, ingó haszonélvezeti jogának zálogul nem szolgáló, végrehajtásilag le nem foglalható jellege. A gyakorlati életben ugyanis az igényperek sikere s a végrehajtási foglalás eredménytelensége többnyire azon alapul, hogy a látszólag a végrehajtást szenvedő tulajdonát képező tárgyakról az igénylő be tudja bizonyítani, hogy azok valójában az ő tulajdonát képezik s a végrehajtást szenvedő birtokába csak használat, bérlet, bizomány, stb. óimén jutottak. Amidőn a végrehajtató a bizonyításnak deferálni kénytelen, erre a tehetetlenségre csak azért van kárhoztatva, mert a törvény a végrehajtási zálogjogot kizárólag a tárgyak tulajdonára engedte meg. Ha ellenben a zálogjog nemcsak magára az illető ingóra, hanem annak használati jogára, — ideértve a többi hasonló jogi formát is, — kiterjedne, még mindig lefoglalva maradna bizonyos kielégítési alap a hitelező javára, amely tőle jogszerűén él nem vonható. Mert az incidentaliter a végrehajtást szenvedő birtokában lévő tárgyakat kivéve, minden oly ingó, melynek használati joga őt akár haszonkölcsön, akár bérlet, családi együttélés címén, vagy egyéb cimen megilleti, e jogszabály alapján, ha nem is teljes tulajdoni értéke, de legalább is a megállapítható használati érték erejéig fedezetül kellene szolgáljon a végrehajtató követelésének. Nemcsak akkor, midőn a jóindulatú rokonok mint fiktív igénylők s tanuk lépnek fel, hogy a végrehajtást szenvedőt lakásának elárverezésétől megmentsék, vagy midőn a házaspár közösen szerzett ingóit a. nő) a férj hitelezői elől mint sajátját, rosszhiszeműen kiigényli, de akkor is, amikor a lefoglalt ingók tényleg nem a végrehajtást szenvedő tulajdonai, meg volna a lehetőség arra, hogy a végrehajtást szenvedő)! ezeken az ingókon megillető s feltétlenül bizonyos^pénzbeli ellenértékben kifejezhető jog legyen zálogolás tárgva s nyújtson, hacsak részleges fedezetet is, a végrehajtás számára. Minden tulajdoni igényper folyamán tehát meg kellene állapítani nemcsak azt, hogy a végrehajást szenvedő milyen cimen birlalja az illető ingót, hanem azt is, hogy általa, gyakorolt használati, bizományi, eladási, stb. jogmi ly értéket jelent, s ez érték erejéig a lefoglalt ingóra nézve a biróí zárat igenis fenn kellene tartani. A tulajdonjog kérdésében a bíróság részitélettel már előbb is határozhat, de ez ne jelentse egyszersmind az ingónak a zár aló! való feloldását, hanem legfeljebb azt, hogy a íog8*