Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 3. szám - A végrehajtási eljárás s az igényper reformjához

116 lalt ingót a tulajdonos hozzájárulása nélkül egyelőre nem lehet elárverezni. A jog értékét a bíróság a végrehajtó s a^ becsüs meghallgatása mellett egyszerűbb esetekben saját mérlegelése, nehezebben megállapítható értéknél pe­dig hivatalból igénybe veendő szakértő utján állapitaná meg, s a felmerülő szakértői dijat az igénylőnek kellene viselnie, kivéve, ha rosszhiszemű zálogolásról volt szó, Megszűnne ezzel mindenesetre az az anomália, mely ma fennáll, amidőn a végrehajtást szenvedőnél lefoglalt in­gókat kiigénylik, s a hitelező kénytelen; tehetetlenül nézni, hogy a. zár alól feloldott ingót a végrehajtást szenvedő az igénylő jóvoltából vidám nyugalommal tovább is hsz­nálja. Ha ezt az eljárást a bérleti jog esetében alkalmazzuk, megszüntethető lesz az a visszaélés is, mellyel a zongora vagy egyéb ingó bérlője a lefoglalt tárgyat a tulajdonos utján ki igényelteti, s módjában áll továbbra is valamely, a hitelező elől elrejtett jövedelemből a bérleti összegeket rendszeresen fizetni s a bérletet folytatni, anélkül, hogy a bérlet tárgyára bárki is kezét rátehetné. Még kirivóbb a helyzet oly tárgyak bérleténtél, me­lyek kiaknázása a végrehajtást szenvedő javára jövedel­met vagy jövedelmi többletet biztosit (Írógép, kerékpár, egyéb eszközök stb.), ahol is már haszonbérletről van szó és az illető tárgy felhasználása révén az adós oly kere­setre tesz szert, mely a megélhetéshez szükséges jövedel­met meghaladja, ugy, hogy az illető ingónak a végrehaj­tás alól a Yhn. alapján való mentesitése, ha az saját tu­lajdonát képezné, nem volna lehetséges. Hasonló a helyzet oly lakás, vagy más helyiség bérle­ténél, melyre a végrehajtást szenvedőnek a maga és csa­ládja megélhetése végett nincsen, vagy nincs teljes mér­tékben szüksége. Ma lakásbérleti jog egyáltalában nem foglalható le akkor sem ha a bérlő a bért már hosszabb időre előre megfizette, s akkor sem, ha a bérlemény indo­kolatlanul nagy terjedelmű vagy nagy értékű. Az előbb emiitett elvek alkalmazása ebben a vonatkozásban any­nyival is indokoltabb, mert a lakások kötött forgalmánál fogva a nagy lakások bére igen gyakran lényegesen cse­kélyebb azok valóságos használati értékénél. Általában a családi együttélésből eredő használati jog s az ezzel kapcsolatos tulajdoni igényperek kérdésé­ben döntő fontossága volna a jog lefoglalásának s a hasz­nálati érték megállapításának. Az ily használat nincs meghatározható időhöz kötve s igy annak értéke a teljes tulajdoni érték tekintélyes hányadáig emelkedhet. Ha az igényper eredménye nem lehet az igényelt tárgynak tel­jes felszabadítása, hanem értékének nagy része erejéig

Next

/
Oldalképek
Tartalom