Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1929 / 3. szám - Bírói szerződésmódosítás
107 Hasonló határozatot birói gyakorlatunkban emlit már Almási (Ungarisches Privatrecht, X. oldal, 5. jegyzet). Kúria P. VII. 2908/1920. 2. A szerződés tartalmának bírói módosítására irányuló tendencia mutatkozott az egyik Ítélőtáblának abban a határozatában, mellyel a buzakölcsönt felvett adós javára, ki a lejáratkori tőzsdei ár, megfizetésére kötelezte magát, a lejáratkori és a fizetéskori árfolyamok különbözetét megosztotta azon az alapon, hogy a lejárati árfolyam alapulvétele az adóst méltánytalanul sújtaná, reá alig elviselhető terhet róna, a felperest pedig indokolatlanul nagy vagyoni előnyhöz juttatná. A Kúria a lejáratkori árfolyamot Ítélte meg, megállapítva, hogy ennek megfizetésével az adós „csupán szerződésileg vállalt kötelezettségének tesz eleget." Ezzel az indokolással a. Kúria a kérdést a ma még uralkodó jogi felfogás medrébe terelte vissza, mégis a „mérlegelő" irányzatnak, a birói szerződésmódosítási jognak a légkörét mutatja, hogy a fenti exakt megállapítást megelőzőleg az indokolás a következő passzust is tartalmazza: „az alperesek ugyanis a gabona árának a kölcsönszerződés létrejötte idején mutatkozó emelkedő irányzata mellett kötelezték magukat . . ." (Kúria P. V. 8064/1926. J. H. II. évf. 89. sz. eset) 3. a) A Kúria egyik hiteljogi tanácsa kifejezetten emellett az irány mellett foglalt állást abban az Ítéletben, melylyel a. szerződés értelmében teljesített vételárfizetésnek a zürichi koronajegyzés szerint számított valorizált összeget felülhaladó részét alaptalan gazdagodás címén visszaítélte a vevőnek s ezt a döntését azzal indokolta, hogy a felek a buzaérték kikötésével csupán a pénzromlás veszélyét akarták ellensúlyozni, de nem számíthattak a búzának a korona értékcsökkenése mérvét meghaladó szertelen áremelkedésére.1 b) Azt a felfogást, hogy a szolgáltatás értékállandóságának biztosítására irányuló intenció derogál az ezen intenció megvalósítására szerződésileg választott módnak, egy ujabb francia határozat is visszatükrözi: Egy török társaság kötvényeket bocsátott ki, melyek 25 frankra vagy 110 piaszterre szóltak és Konstantinápolyban piaszterben, Párisban frankban volt fizetendő. A kötvényes törökpénzre perelt ós a szajnai tszék helytadó ítéletével szemben a párisi bíróság a keresetet elutasította azzal, hogy a felek - - nyilvánvaló akaratuk szerint a hitelezőt nem a frank, hanem a piaszter értékcsökkenése ellen akarták megvédeni a vagyalagos kikötéssel, (ennélfogva a frank a kötelezettség' 1 (Kúria P. VII. 7618/1927.) HD. XXI. 61. Mint az ítélet indo? kolásából kitűnik, a Kúria ugyanilyen álláspontra helyezkedett P. VII. 6109/1925. és P. VII. 8721/1927. számú Ítéleteiben is. V. ö. Kronstein András: Buzavaluta kikötés. (Polgári Jog ll)28|9—10. sz.)
