Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Dr. Elemér Balogh: Zur Frage der Verzugszinsen [könyvismertetés]

B 2. Csőd. Annak, hogy a tömeggondnok a szolgálati szerződést kifejezetten meg nem hosszabbította, jelentősége nincs. A Cs.T. 24. §-a szerint ugyanis azt a szolgálati viszonyt, mely a közadóssal, mint szolgálatadóval köttetett, a felek mindenike felmondhatja, de viszont felmondás nélkül a szolgálati viszony önként értetően tovább is fennmarad. A felperesnek a csődnyitástól kezdve tovább teljesített szolgálataiért járó illetmény a Cst. 48. §-ának 2. pontja értelmében tömegtartozás. (Curia P. VII. 4476/1928. — 1928. november hó 16.) B 2. Csőd; megtámadás. A Cc. T. 37. §-ának a megtámadási jog elévülését megállapitó rendelkzeéséből, amint ezt az idevonatkozó birói joggyakorlat is megállapitja, nyilvánvaló, hogy az idézett törvényhely a megtámadási jognak az elévülését és nem csupán az ilyen jog érvényesitésére irányuló keresetek beadásának praeklusiv határidejét kivánta szabályozni. Alaptalan ebből folyóan felperesnek az a támadása, hogy a felhivott törvényszakasz nem anyagjogi szbályt, hanem csak perenkivüli eljárási szabályt tartalmaz. További panasza a felperesnek az, hogy a fellebbezési bíróság azért is jogszabálysértéssel utasította el keresetével, mert ha a Cs. T. 37. §-ában szabályozott elévülést anyagjogi elévülésnek lehetne is tekinteni, akkor is a keresetindítással megszakitott ezt az elévülést a. Pp. 446. §-ában szabályozott perjogi elévülés váltván fel: ennek bekövetkezése előtt keresetével elutasítható nem lett volna. Ez a panasz is alaptalan, mert az alaki jogban a határidők lejártát megállapitó perrendi szabályok az anyagi jog által meghatározott elévülési időt illetően alkalmazást nem nyernek. Következóskép a per szünetelésével újból kezdetét vevő anyagjogi elévülés befejezését a perjogi elévülésnek be nem fejeződése meg sem akaszthatja. (Curia 1928. október 26. — P. VII. 1839/1926.) B 3. Kényszeregyesség. Az alperes cégnek nem lóvén jogszerű igénye az 5 láda áru visszaköveteléséhez^ az adós cégtől a kényszeregyességi eljárás meginditása után nyert azt az Ígéretet, hogy az alperes a bejelentett követelésére eső kényszeregyességi hányad mellett, illetőleg az 1926. február 23-án kelt alperesi levél tartalma szerint az 5 láda áru vételárára eső hányad helyett az egyességi eljárás befejeztével az 5 láda árut kapja meg az adós cégtől, az alperes cég részére való olyan külön előny nyújtásaként jelentkezik, amelyre vonatkozó megegyezés a jelen kényszeregyességnél alkalmazandó 4070/1915. M. E. sz. rendelet 50. §-a értelmében semmis s amel ysemmis ügylet folytán teljesített szolgáltatás a most megjelölt szakasz második bekezdése értelmében visszakövetelhető. Ezért nem sért jogszabályt az a döntés, amely szerint megállapittatott alperesnek az a kötelezettsége, hogy az adós cég részéről az irányadó tényállás szerint 19925. év végén neki kiadott és nála természetben meglevő 5 láda árut az időközben csődbe került