Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A jogi személyek a nemzetközi magánjogban [könyvismertetés]

93 YlRODALOM )(A jogi személyek a nemzeiközi magánjogban. Dr. Réthey Ferenc egyetemi magántanár e ciniii monográfiája az elmúlt év végén került könyvpiacra. A munka témáját illetően két megjegyzésünk van. Az egyik az, hogy az egyes törvények kommentárjai a gyakorlatban jó szolgálatot tehetnek, ám valamely állam jogi kultúrájának igazi fokmérőjét a tudományelméleti müvek adják meg. Már e szempontból is örömmel kell üdvözölnünk a szerző művét, amely a magánjog egyik legnehezebb kérdését: a jogi személyek kérdését külföldi viszonylatba helyezi és igy vizsgálj.), hogy mikép alakulnak annak jogviszonyai, jog és cselekvőképessége, stb. A másik: tárgyának időszerű volta. A könyv centrális problémája ugyanis a jogi személyek honosságának kérdése. Köztudomású, hogy magánjogi kérdésekbea éppen a békekötés óta lényegesen előtérbe nyomult a nonosság kérdése mindenfelé Európában, különösen azonban nálunk. A magyar gyakorló jogász lépten-nyomon olyan magánjogi tényállással kerül szembe, amelyben külföldiségi momentum van, mert vagy a felek egyike külföldi, vagy az ügylet köttetett vagy teljesíttetett külföldön stb. A nemzetközi magánjog tudományában régi a vita, van-e a jogi személyeknek egyáltalán honosságuk. Kétségtelen, hogy valamely konkrét jogi személy és valamely állam között kapcsolat áll fenn annál fogva, mert az illető jogi személy azon állani területén alakult, ott működik, irányítása onnan történik, vagy mert tagjai, a benne érdekeltek, vezetői azon államnak honosai, működése azon állam oltalma alatt áll, azon állam érdekeit szolgálja; kétségtelen az is, hogy e kapcsolat jellege lényeges hasonlóságot tüntet fe az állampolgársági kötelékkel; mégis arószben, hogy e kapcsolat honosságot jelent-e vagy sem, megoszlanak a vélemények. SzeiT'; könyve a külföldi jogirodalom teljes méltatása éeredményeinek felhasználása, azonban mindenütt egyéni bírálata mellett határozottan és meggyőzően foglalja el azt az álláspontot, hogy a jogi személyeket illetően is a legcélszerűbb, mert a leggazdaságosabb azok kapcsolatát valamely államhoz honosságnak tekinteni és ehhez képest magyar, német, stb. honosságú jogi személyről beszólni. Ha valamikor, ugy a világháború és a békeszerződések óta szinte kényszerítően adva van a jogi személyeknek is a honosság attributá mát tulajdonítani.