Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - A jogi személyek a nemzetközi magánjogban [könyvismertetés]

94 Abban a kérdésben mármost, hogy a jogi személyeknek konkrét honosságára mily körülmény elhatározó, szerző ismerteti az irodalomban kialakult valamennyi álláspontot, köztük a békeszerződés kontroll rendszerét, arra az eredményre jutva, hogy helyesen a jogi személyt azzal a honossággal birónak kell tekinteni, amely államban az létesíttetett és amely államból központi igazgatása történik (siége sociale). E két honosságelhatározó momentum: analógiája a fizikai személy honosságalapitó tényeinek, a születésnek, és a működéssel, tevékenységgel (lakhely, adózás stb.) szerzett honosságnak. Mig azonban a fizikai személy honosságát végeredményben in idea csak egy alapitó tény szerint biráljuk el, addig a jogi személyeknél civiléig is a fenti kettős szempontnak egyszerre való figyelembe vétele irányadó, ami természetesen sok zavarra adhat okot. Jobb megoldást azonban a jogirodalom ezidőszerint nem tud. Igen érdekes a könyvnek az előbbiekhez szorosan kapcsolódó azon fejezete, amely a jogi személy honosságváltozásának kérdésével foglalkozik. A kiindulópont az, hogy amint a fizikai személy honossága tekintetében állhat be változás, akként a jogi személyekében is. Előáll ez az igazgatási székhelynek más államba való helyezése, az állam területi felségjogának megszűnése, annexió, honosságváltoztató nyilatkozat, opció, nacionalizálás stb. folytán. Szomorúan gyakorlati területeket érint e kérdésekkel a szerző és a tételes jogszempontjából az lett volna a kivánságunk, hogy ezen a ponton a kérdés a gyakorlat szempontjából részletesebb kifejlést nyerjen. Külön fejezetben foglalja össze szerző az utaló elv alkalmazására vonatkozó szabályokat és a háború utáni nemzetközi szerződéseinknek a kérdésére vonatkozó rendelkezéseit. Összefoglalva: a könyv monográfia-irodalmunk határozott nyeresége. Nyeresége pedig nemcsak tárgyának sikerült megválasztása miatt, hanem módszerére és irányára is figyelemmel, amellyel ezt az eminenter elméleti témát a gyakorlat szempontjának állandó szemineltartása mellett óvja meg attól a rendszerinti sorstól, hogy a Begriffsjurisprudenz útvesztőibe merüljön el, és végeredményben üres fogalomépitós játékává váljék. Dr. Ballá Ignác. Dr. György Ernő; A követelések engedményezése és leszámítolása. A mű foglakozik a személyi hitel háttérbe szorulásával, a tárgyi biztositékon alapuló hitellel szemben. Ismerteti az engedményt és leszámítolást a végrehajtási, csőd és kényszeregyezségi jog szempontjából.