Polgári jog, 1929 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 2. szám - Tárgyi felelősség, vagy kötelező autóbiztositás

89 személy szerint, amikor a hadi -színtér homlokterébe azt a, panaszát állítja, hogy a kamara mai mivoltában tisztán hivatalos intézmény, bürokratikus hatóság, amely „fegyelmez, reprezentál és adminisztrál", de semmiké]) sem felel meg azoknak a kívánalmaknak, amelyeket egy a modern kor szellemében dolgozó hivatási (gazdasági) érdekképviselettel szemben támasztani lehet. Például hozzák fel az orvosok, kereskedők, stb. érdekképviseleteit és a panaszok végeredményben oda csúcsosodnak ki, hogy a kamara, nem tudja, hogy a tagjainak valóban mi táj a legjobban, alig tart fenn velük közvetlen érintkezést, ellenkezőleg, a hivatalos adminisztráció rendjén a kamara és tagjai közti reláció inkább a hivatal és az ügyfél közti viszonyra emlékeztető módon távolodott el az ideális kívánalmaktól. Bármennyire is jogos bizonyos fokig az a törekvés, hogy a kamara elsősorban a nehéz viszonyok közepette küzködő ügyvédeknek gazdasági érdekeit istápolja, mégsem hisszük, hogy ez az intenció sikeresen elérhető volna. Az ügyvédi kamara elsősorban a helyi csoportokra oszló ügyvédség autonómiájának gyakorlására hivatott testület, amely a maga törvényszabta feladatainál fogva inkább erkölcsi, mint gazdasági célok megvalósítására van elhivatva. A kamara legfőbb feladata: „az ügyvédi karerkölcsi tekintélyének ellenőrzése1* (1874 : XXXLV. t.-c. 19. §.) — ami lényegében etikai kérdés. A kamarának bizonyos értelemben a magánérdekek zaján, porán felül lcell emelkednie és az ügyvédi hivatás nemes kötelességeitől és jogaitól áthatva — kell a közérdeket szem előtt tartania. A kamara igenis hatóság: fegyelmi bíróság, amely az ügyvédség jogos kari érdekei mellett a jogkereső közönség sérelmeit is orvosolni tartozik. A kamara hatósági jellegét az a körülmény is bizonyítja, hogy az igazságügyminiszter felügyelete és ellenőrzése mellett működik, aki a törvénybe ütköző határozatait meg is semmisítheti. Az ügyvédi kamarát megilleti az a jog és kötelesség, hogy z ügyévédség és a jogos igazságszolgáltatás egyetemes érdekei mellett szót emeljen. Ha azonban kamaránk annaleseit lapozzuk, azt láthatjuk, hogy ez sohasem efémer jelentőségű gazdasági kérdésekben történt, hanem nagy erkölcsi és jogpolitikai hátterű ügyekben. A kamara mindig azt tartotta szem előtt, hogy az ügyvéd a, nagyközönségnek, a társadalomnak modern lovagja, aki bizonyos önmegtartóztatással elsősorban ennek a védelmére van hivatva, még a saját érdekének háttérbe szorításával is. Ez a magasabb szempont nyilatkozik meg a kamarai