Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 3. szám - A háború hatása az ellenséges államok hozzátartozóinak egymásközti jogviszonyaira 1. [r.]

Az angol álláspontot a High Court of Justice 1915 január 19-i ítélete (Porter v. Freudenberg) szemléltetően adja vissza. Az indokolás szerint: „A kérdés az, vájjon e rendelkezés joghatása hatályon kívül helyezi-e azt a régi szabályt (amely nem az angol jog sajátossága, noha Angliában jobban előtérbe lép, mint másutt), hogy az ellenséges külföldi kereshetőségi joga a háború alatt szünetel. Kiváló jogászok véleményének gondos mérlegelése után a biróság abban a nézetben van, hogy ez a rendelkezés nem jelent ily hatályon kívül helyezést. Elsősorban magának a rendelkezésnek szóhangzása szól ily nézet ellen. Ami meg van tiltva, az egy kijelentés. „Tiltva van kijelenteni." Ez nem alkal­mazható oly államra, amelyben, mint Angliában, kijelentésre nincs tér. Az ország fennálló jogánál fogva a háború puszta tényének van ipso facto az a hatása, hogy ellenséges külföl­diek kereshetőségi jogát felfüggeszti. Egy kiváló német jogász, Sieveking, abban a nézetben volt, hogy ebből az okból a ren­delkezés Angliával szemben hatástalan. Másodszor azt bizo­nyítja a szóhangzás, hogy a rendelkezést tényleg ugy kell felfogni, mint fegyveres erők katonai parancsnokának kijelen­tését tiltó szabályt ellenséges terület megszállása alkalmával, amely kijelentésnek célja az lenne, hogy a lakosságot meggá­tolja saját biróságai igénybevételében polgári jogai meg­állapítására vagy védelmére. A rendelkezés a szabályok egy oly csoportjába van befoglalva, amelyek a 23. cikket alkotják és amelyek köziül a többiek is mind csak haderőknek és pa­rancsnokaiknak a hadbanállás alatti magatartására vonatkoz­nak. A fejezet, amelybe a cikk tartozik, „az ellenségnek ártó eszközökről, az ostromzárról és bombázásról" feliratot viseli és a melléklet ama része, amelybe a fejezet tartozik, „az ellen­ségeskedésekről" általános felirást viseli. Az értelmezés, amely az egész mellékleten uralkodik és annak alkalmazását szabá­lyozza, az 1. cikkben található: „A szerződő hatalmak száraz­földi fegyveres erőiknek oly utasításokat fognak adni, ame­lyek összhangban állanak a jelen Egyezményhez csatolt Sza­bályzattal a szárazföldi háború törvényeiről és szokásairól. Ez volt a brit kormánynak az 1911. évben közzétett véleménye." Ezzel szemben már Holland, aki a szőnyegen forgó kér­désben feltétlen tekintély, „The Laws of war on Land" cimü, 1908-ban megjelent müve 5. lapján a hágai értekezlet eredmé­nyeinek friss hatása alatt a kérdéses 23. cikkről azt mondja, hogy annak h. pontja, ugy látszik, az államokat oly törvények hozatalára hívja fel, amelyek megszüntessék az ellenséges kül­földi képtelenségét a biróság előtt való fellépésre, s fájlalja, hogy az egyezmény összekever oly rendelkezéseket, amelyek a hadban álló seregekre vonatkoznak, olyanokkal, amelyek az egyezményes államokhoz magukhoz vannak intézve. Tény, hogy a hágai egyezménynek a háború jogára vo­natkozó részében nincs általános része, amely a szárazföldi és

Next

/
Oldalképek
Tartalom