Polgári jog, 1928 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1928 / 1-2. szám - A szellemi munkások munkanélkülisége

zöít pedig (most a szociális horizonttal nem foglalkozunk) igen előkelő helyen áll a 4. §-nek 2. bekezdése. (A következő, 3-ik bekezdésről, alkalomadtán más megjegyezni valónk is lesz majd.) A 4. § 2. bekezdése értelmében az átértékelés alapjául az a koronaösszeg szolgál, amely az alkalmazottat az 1914 július 1-én fennállott nyugdijszabáíyzat szerint megilletné. „Alkalmazni kell azonban a nyugdíjazás előtti utolsó nyugdijszabályzatnak azokat a rendelkezéseit, amelyek az illetmény összegének figyelmen kivül hagyásával a nyugdij megállapításának feltételeit és módját (nyugdíjra igényt adó legkisebb szolgálati időt, a nyugdij emelkedésének fokozatosságát, a teljes nyugdijra igényt adó szolgálat idejét stb.) szabályozzák." A perek tömkelege keletkezett ebből a bekezdésből. A hígtöbb nyugdijper jelenleg a körül a kérdés körül forog, hogy az 1914 július 1. után keletkezett sok nyugdijszabályzatnak u. n. lakbérnyugdijpótlékösszeget megállapító rendelkezései a 4. § 2. bekezdésében'foglalt rendelkezés alapján figyelembe vehetök-e? Most döntött a Curia II. tanácsa ebben a kérdésben. Az eset az volt, hogy egy 1921-ben.'nyugdíjazott magántisztviselő a nyugdíjazása előtt 1918-ban keletkezett uj nyugdijszabáíyzatban létesített 25% lakbérnyugdijpctlékot is kérte figyelembe venni nyugdijának megállapításánál. A Curia a felperes álláspontjára helyezkedett, kimondván, hogy: ,.Az 1918. évi nyugdijszabáíyzat 5. §-a az 1897. évi nyugdijszabályzatban nem foglalt, következő rendelkezést tartalmazza: „Az évi nyugdij összege után számított 25%-os lakbérpótléknál több nem lehet", továbbá: „a fentiek szerint számítandó nyugdíjon felül minden esetben a nyugdijösszeg után számított 25% lakbérpótlék jár". „Kétségtelen, hogy az 1918. évi nyugdijszabályzatban egyszerűen a nyugdij megállapítása feltételének és módjának uj szabályozásáról van szó, uj nyugdijnemet — lakbérnyngdijat — állapított meg, a nélkül, hogy az átértékelés alapjául szolgáló, irányadó (1914, évi) alapjárandóság összege érintve volna. Az uj nyugdijszabályzatot tehát a fenti vonatkozásban alkalmazni kellett." (P. II. 5503/1927. 1927 dee. 21.) A döntésből nyilvánvaló, hogy a Curia munkaügyi tanácsa ez alkalommal a méltányosság követelményeit is szem előtt tartotta. Dr. Berezel Aladár. Tilos ügylet és ügyvédi összeférhetetlenség. A felebbezési bíróság ügyvédnek építési földmunkák végzésére létrejött alkalmi egyesülésből eredő igényétől a bírói jogsegélyt megtagadta azon az alapon, hogy az ügyvédi rendtartás 10. §-a szerint az ügyvédséggel összeférhetetlen és ügyvéd részére tilos ügyletből eredő követelés bíróilag nem érvényesíthető. A Kúria ezt a döntést megváltoztatta a következő érveléssel: „Tiltott ügyletről csak abban az esetben lehet szó, ha maga az ügylet tartalma, avagy az azzal elérni kívánt cél ütközik a törvény vagy a jóerkölcs tilalmába, — nem lehet azonban erről szó akkor, ha egyébként megengedett ügyletet olyan égvén köt, aki hivatalánál, állásánál fogva vagy más okokból ilyen ügyletek kötésétől saját személyére nézve el van tiltva — amint